56899. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kemence folyasztott vasnak nagy nyomású alkalmazásával történő közvetlen előállítására
Megjelent 1912. évi augusztus hó 12-én. MAGY. KIR. SZABADALMI jBB HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 56899. szám. XU/e. OSZTÁLY. Eljárás és kemence folyasztott vasnak és acélnak nagy nyomású szél alkalmazásával történő közvetlen előállítására. HERRMANN GYULA MÉRNÖK SAALE/M HALLÉBAN ÉS OTTO KÁROLY MÉRNÖK DRESDENBEN. A bejelentés napja 1911 október hó 31-ike. Folyasztott vas és acél közvetlen előállításánál a nagy nyomású levegő alkalmazásának a célja, hogy a szénoxyd komprimálásával a redukciót siettessük és az olvasztótérben az állandó térfogat mellett végbemenő elégés által fokozott pirometeres hatást az előállított vasszivacs megolvasztására hesznosítsuk, mi az ugyanekkor elégő torokgázok hatása alatt igen kedvező feltételek mellett megy végbe. Kezdetben megfelelőnek tartották, ha a redukáláshoz szükséges aprított tüzelőanyagot az ugyancsak felaprított érchéz keverték, azonban ilyen esetben a szenet fertőző kén, foszfor és más hasonló anyag a végterménybe ment át, miért is a redukálásra oly tüzelőanyagot használtak, melyből ezeket a fertőzményeket előzetesen már eltávolították. Ily tüzelőanyag használatával sem sikerült azonban teljesen tiszta folyasztott vasat, vagy sok szenet tartalmazó fürdő használatával acélat előállítani, mert a redukció kevéssel a megolvasztás előtt beálló ehemiai egyensúly miatt be nem fejeződhetett. Ez arra vezetett, hogy a ehemiai tömeghatások törvényének figyelembe vételével a folyamat végén a redukálandó anyag tömegét nagyobbították, amennyiben a kemencébe további ércet adtak fel, azonban nem a tulajdonképeni redukálótérbe, hanem egy melléktérbe, melyben eddig bőséges mennyiségű tüzelőanyag volt, miből még az az előny is származott, hogy nem csak az utolsó pillanatig állott redukáló gázkör rendelkezésre, hanem hogy a folyamat végén az olvasztótérbe behatoló szénoxyd a folyamat befejezésére volt fölhasználható. A gyakorlatban ennek az eljárásnak is voltak még bizonyos hátrányai. Az eddigi berendezéseknél ugyanis a nagynyomású kemencében föllépő nagy hőmérsékletet nem lehet célszerű módon az olvasztótérre szorítani, ez a redukáló térre is kiterjed, hol jóval alacsonyabb hőmérséklet is elégséges volna, ellenben fölfelé a hőmérsékletnövekedés kisebb, bár a magasabban fekvő széntartályban magasabb, körülbelül 1000°-os hőmérséklet volna kívánatos. Eltekintve attól, hogy a hő eloszlása nem gazdaságos, eme viszonyok miatt a kemence szerkesztésére használt tűzálló anyagok is igen fölösleges igénybevételeknek vannak kitéve, mit a tüzelőanyag hamualkotórészeinek ehemiai hatása is fokoz. -Végül a Te-
