56890. lajstromszámú szabadalom • Függélyes kamrákkal és ezek mellett elrendezett regenerátorokkal ellátott kokszkemence

csavarorsóhoz erősített (50) szelep, mely a •csavarorsón levő (51) kézi emeltyűvel magassági irányban beállítható oly célból, hogy a (41) csőcsonk beömlési torkolatának átáramlási harántmetszete változtatható legyen. A kőszenet az (1) kokszkamrákba a (43) födél eltávolítása után (1. ábra) fölülről adagoljuk be, míg a kokszot a (44) zárófödelek eltávolítása után a fenéknyílásokon vesszük ki. A kokszkamrákban keletkező gáz a kemencének baloldalán a (45) vezetékeken át (6. ábra) a (46) kondensztartályba áramlik. A kemencének jobboldalán elrendezett, az eltávolítható (52 födele által elzárható (53) vezetékeknek az a céljuk, hogy a koksz eltávolítása és az (1) kamrák töltése alkalmával távozó gázok kiáramlását lehetővé tegyék. A kemence a (47) pilléreken nyugszik, melyek között a (48) tér van szabadon hagyva, melyben a koksz elszállítására szolgáló kocsik járnak. A kemencének (2) válaszfalait <1. ábra) az alapzaton nyugvó (19) tartók hordják. A föntebb ismertetett kemence működése már most a következő: Ha az (1) kokszkamrákat a kemencének jobb oldaláról fűtjük, amint azt a nyilak jelzik, a (7) gázcsapok nyitva és a (10) gázcsapok zárva vannak (6. ábra), míg a <34) csapó (7. ábra) a telt vonalakkal rajzolt helyzetet foglalja el. A fütőgá'z ezen esetben minden egyes (3) fűtőcsőbe (1. ábra) a hozzátartozó (4) csatornán át áramlik be (4. ábra), míg az égési levegő a közös <12) gyűjtőcsatornából a (14) elágazó csatornákon vezettetik minden egyes (2) kemenceválaszfalnak mindkét (3) fűtőcsősorába. Az égési gázok a (3) fűtőcsöveken jobbról bal felé csak egyszer áramolnak r át (4. ábra), miközben melegüknek legnagyobb részét az (1) kokszkamráknak adják be. A kemencének szemben fekvő oldalán az égési gázok a kokszkamráknak le nem adott, jelentékeny mennyiségű meleg kíséretében a (15) elágazó csatornákon a 13) gyűjtőcsatornákba éa innen a rövid <35) csatornákon a mindegyik (1) kokszkamra mellett közvetlenül elrendezett, függélyes (21) regenerátorba áramolnak. E szerint a fűtőgázoknak a fűtőssatornákból a regenerátorokba vezető útjukon nem kell hosszú összekötőcsatornákon átáramolniok, minek következtében az ilyen hosszú csatornákban előálló melegveszteségek el vannak kerülve. Ennek következtében a fűtőgázoknak a kokszkamrákban le nem adott melegét a regenerátorok lehetőség szerint teljességükben fölveszik és a kemence reverzálása után a beáramló elégési levegőnek ismét átadják. Mindegyik (21) regenerátornál az égési gázok a belső (28) kamrában fölfelé és a kölső (29) kamrában lefelé áramolnak. Azáltal, hogy a regenerátorok két kamrára vannak osztva, az égési gázok hosszú úton csekély áramlási harántmetszetre találnak. Az égési gázok a (28, 29) regenerátorkamrákon való átáramláskor az ezen utóbbiakban lévő rácsozatnak a magukkal vitt meleget bizonyos fokig átadják, mely kedvező kéményhuzat elérésére szükségeltetik. A (21) regenerátorokon átáramló távozó gázok nem fűtik az (1) kokszkamrákat, hanem csakis az ezen kemence belsejében uralkodó hőmérsékletet tartják meg. Nehogy a kemencének egyenletes üzeme károsan befolyásoltassák, a forró távozó gázok a mindegyik (1) kokszoló kamrának alsó végéhez legközelebb eső, belső (28) regenerátorkamrában áramolnak úgy, hogy azok a (2) kamrában a kemencében fölfelé csökkenő hőmérsékletnek megfelelően meleget vesztenek. Ezután a távozó gázok, miután a külső (29) regenerátorkamrán fölülről efelé átáramoltak, a (37) csatornán át á (38) csatornatorokba és innen végül a kéménybe torkoló (42) elvezető csatornába áramlanak (1. ábra). Az égési levegő ekkor egyidejűleg á (41) csőcsonkon át (7. ábra) a (33) csatornatorokba áramlik és innen a (31) csatornákon át (6. ábra) a (20) regenerátorokba jut. Az égési levegő ezen (20) regenerátorok mindegyikén a távozó gázoknak oly irányában áramlik, mely az utóbbi üzem irár nyával ellenkező és az előzőleg fölhalmo-