56888. lajstromszámú szabadalom • Védőburkolat üvegből vagy más törékeny anyagból készült csövek és edények számára

- 2 részével a tárgyat leborítjuk, a részeket összecsavaroljuk és az (©) közt megfelelő anyaggal kitöltjük. A burkolandó csőré­szek végeit 1—2 cm. hosszban burkolat­lanul hagyjuk a csőkötésre való tekintet­tel. A csőkötésre példa a 11. ábra. Itt ia (b) fémburkolatok végei ellen­kező irányú külső (v) csavarmenetekkel vannak ellátva, vagyis ha az egyik cső burkolatának vége pl. balmenetű, akkora másiké jobbmenetű. Az üvegcsöveknek a burkolatból kinyúló végei pontosan, egy­másra csiszoltatnak. A két burkolatot a megfelelő belső csavarmenetes (n) kar­mantyúval kötjük össze, melynek egy vagy két (p) töltőnyílása van. Ezen karmantyú addig csavaroltatik a két burkolat végére, míg a két üvegcső végei teljesen összeérnek, mire a (p) nyí­lásokon megfelelő (s) tömítőanyag tölte­tik vagy sajtoltatik be. Ezen tömítőanyag pl. aszfalt, kátrány, folyós üveg, ólom és más egyéb is lehet. Bizonyos célokra, pl. vegyészeti vagy nagyfeszültségű elektromos berendezések­hez az összekötendő üvegcső73k kinyúló végei esetleg összeforraszthatok, A 12. ábrán föltüntetett csőkötésnél csa­varmenetek helyett külön csavarokkalösz­szekötendő (h, h') karimák vannak alkal­mazva. A 13. ábrán föltűnte tett csőkötés már elhelyezett, pl. földbe ágyazott csöveknél alkalmazható előnyösen, emellett ezen cső­kötés könnyen megoldható. Itt a (b) bur­kolatok végei és az (n') karmantyú jobb-és balmenetű (v) 'csavarmenetekkel van­nak ellátva, mint a 11. ábrabeli kivitelnél, azonban az (n') karmantyú két félre van osztva és végein külső csavarmenetekkel is el van látva, melyekre a két kar­mantyúfelet összetartó (r') gyűrűk csava­roltatnak. Ezen utóbbiak la csövek lefek­tetése előtt tolatnak laz összekötendő cső­végekre. A csövek lefektetése és össze­illesztése után ia karmantyú két fele úgy illesztetik rá a csövek burkolatainak vé­geire, hogy a csavarmenetek egymásba fogózzanak, mire az (r') zárógyűrűk csa­varoltatnak föl. Az így összeállított kar­mantyúnak csekély elforgatása révén a csavarkötést megfeszítjük, mir© egy (t) csavaranya révén az egészet még rögzít­jük, végül a (p) töltőnyíláson még a tö­mítőanyagot töltjük be. A 14. ábrán föltüntetett palack fémbur­kolata két karimás (b) süvegből áll, mei­lyeknek illesztési fölütetei a palack fene­kével párhuzamosak. A karimák itt is kü­lön csavarokkal köttetnek össze. A (c) edény és (b) burok közti ür megfelelő anyaggal 'töltetik ki, pl. savtartó palac­koknál saválló anyaggal, többnyire asz­falttal. A védendő test és a védőburok közti töltőanyag hőkiterjedési együtthatója a két előbbinek ki terjedési együtthatója közé eső szám logyen, a töltőanyag minaműsége pedig a csővezeték vagy edény rendelte­tése szerint választandó meg. Villamos szi­getelővezetékeknél különösen aszfalt és kátrány fog alkalmaztatni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Védőburkolat üvegből vagy más töré­keny anyagból készült csövek és edé­nyek számára, jellemezve tengelymet­szetek szerint két vagy több részre ha­sított célszerűen fémből készült, a bur­kolandó tárgyat körülvevő csövek vagy lüreges testek által. 2. Az 1. igénypontban védett burkolatnak egy kiviteli alakja, íazáltal jellemezve, hogy a védőburok egyes részdarabjai karimákkal vagy csavarmenetekkel van­nak ellátva és csavarok vagy szöge­csek, illetve csavarházak révén tartat-Inak össze. 3. Az 1. és 2. igénypontokban védett bur­kolatnak egy kiviteli alakja, azáltal jel­lemezve, hogy a védendő tárgy és a védőburok között megfelelő kötő vagy szigetelő anyaggal kitöltendő ür ma­rad. 4. Eljárás védőburkolatok előállítására, az 1—3. igénypontokban védett szerkeze-

Next

/
Thumbnails
Contents