56822. lajstromszámú szabadalom • Fűző szabás

vagy ferde irányban húzva, jelentékeny mértékben nyújtható; ha már most ezen, a szál irányához képest rézsútosan levágott hátsó (h) szél a fűzőnek a testre alkalma­zott helyzetében az elülső (e) széllel pár­huzamos helyzetbe kerül, akkor a szövet természetszerűleg — minthogy a húzóerő mindig a szélre merőleges irányban érvé­nyesül — a fűző hátulsó részében rézsútos irányban [lásd (x) nyilat] lesz igénybe véve, amely irányban az épen nem fejt ki na­gyobb ellentállást, vagyis megfelelően meg­nyúlik. Minden fűzőnek ugyanis a derékvonaltól [a rajzon szakadozott (d) vonallal jelölve] egyrészt fölfelé a mellkas és mellek terje­delmének megfelelően, másrészt pedig le­felé a csípő domborulatának fölvételére kell kibővülnie. A fölső kibővülést már most az (1) bevágásba beiktatott (bl) betét és eset­leg egy második (2) bevágásbe illesztett (b2) betét által állítjuk elő, míg az alsó bő­vülést maga a rézsútos kiszabás vonja maga után. Ez ugyan magában véve csak egy lefelé bővülő kúpfölület létrehozására volna alkalmas, ami nem felelne meg ' egészen a test alkatának, amely tudvalevőleg a csípő­ben gömbfölületet mutat, itt érvényesül azonban a rézsútos bevágás folytán a szö­vetnek ily irányban való megnyúlási képes­sége. Ugyanez okból a szabáson alkalma­zott (1) bevágás is a szál irányára rézsútos és az ebbe illesztendő (bl) betétdarab szélei is ugyanily módon vannak levágva, hogy a szövet a kivánt módon megnyúlhasson. A rajzon a szál iránya vonalkázással van je­lezve. Megjegyzendő, hogy a (2) bevágás és a (b2) betét csak terjedelmesebb testal­katnál nyer alkalmazást, míg normális alak­nál többnyire elkerülhető. A 2. ábrán látható, hogy néz ki a fűző összevarrás után, a pontozott rész a kite­rített hátsó, vagyis az előrésszel párhuza­mos helyzetbe hozott hátsó részt mutatja, természetesen torzítva, minthogy azt telje­sen síkba fejteni nem lehet. A 3. ábrán látjuk a fűzőt perspektivikus, képben, amint az a testen fölfekszik. A találmány szerinti szabásnál elkerüljük még a nagyszámú halcsontoknak vagy más merevítéseknek az alkalmazását is, mivel a szövetnek ezen szabás mellett nincsen ten­dencziája összeugrani, legfölebb elől lehet (a)-nál egy vékony acéllemezt bevarrni, hogy a hasrész a jelenlegi divatos ruha­szabásnak megfelelően minél jobban leszo­ríttassék. Látható, hogy ugyanezen okbót a fűző előrésze is úgy van szabva, hogy az az (e) széltől az (a) sínig csak szál­irányban legyen húzó igénybevételnek alá­vetve, ami tehát a has kidomborodásának gátat vett. Ilykép ezen új fűzőszabás, míg egyrészt a gazdasági tekinteteknek és a divat kö­vetelményeinek megfelel, másrészt egész­ségügyi szempontból igen előnyösnek mond­ható, mivel nem igényli a testnek nagy­számú merev alkatrészek közé való beszo­rítását. SZABADALMI IGNYEK. 1. Fűzőszabás, azáltal jellemezve, hogy egyetlen oly darabból áll, amelynek mellső széle a szövet szálirányában,, hátsó széle pedig ehhez rézsútosan van levágva és csak fölső részében van egy vagy legfölebb két helyen betét elhe­lyezésére bevágással ellátva. 2. Az 1. igény szerinti fűzőszabás kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a szö­vet fölső szélén elhelyezendő betétszá­mára a szál irányához rézsútos irányú bevágással van ellátva és a betétdarab szélei is ugyanily módon vannak la­vágva. (1 rajzlap melléklettel.) PAU.AS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMOAJA BUDAPESTEn-

Next

/
Thumbnails
Contents