56803. lajstromszámú szabadalom • Berendezés egykocsisorhoz tartozó egyes kocsik elektromótorjainak kapcsolására

— 2 -szemben a találmány abluan is áll, hogy fékezéskor az armatúra és a tekercsek kapcsolásán semmi sem változik. Erre a célra szintén az 1. ábrában föltiintetett kapcsolás szolgál. Az (a) armatúrákban a fékezéskor létesülő áram ennél a kapcsolásnál (átváltás nélkül) a (D) armatúrába áramlik, amikor is ez elektromotor gyanánt működni és így hajtógépét (az égési motort vagy hasonló gépet) hajtani fogja. Ennek következtében a kocsisornak fékezése már azáltal is bekövetkezik, hogy a hajtógépbe bocsátandó ;gázt elfojtjuk, mivel a fékezési energia a laj tógépet az elfojtás- dacára is mozgásban tartja és így azaz ide-odajáró dugattyúknak, a forgattyútengely csapágyainak üresjárási energiafogyasztása és esetleg a hajtógép hengereiben lévő gázok komprimálása folytán fölemésztődik. Ezen foganatosítási álak továbbá azzal az előnnyel bír, hogy a <(b) mágnestekercseknek szabályozható gerjesztése révén módunkban áll már a kocsisornak nyugalmi állapotánál vagy egészen lassú haladásánál is nagymértékű fékezőhatást elérni, mely lehetővé teszi a kocsi' .sornak emelkedéseken «nyilt fékezésseb való megindulását. A 2. ábrában föltüntetett foganatosítási -alak az előbbitől abban tér el, hogy a mágnestekercseket tápláló áramforrást a főáramforrás önműködően akként befolyásolja, hogy .az elektromotorok armatúráinak és mágneseinek áramerőssége között bizonyos meghatározott viszony áll fönn, ami azért szükséges, mivel tudvalevőleg az elektromotorok mágneseinek nem szabad az armaturaáramokhoz képest túlgyöngén gerjesztve lenniök. Ezen célból a (d) dinamóhoz tartozó (f) mágnestekercs csak néhány vastag sodronymenetből van létesítve úgy, hogy a főáram •ezen mágnestekercsen közvetlenül átbocsátható. Ennek folyományaként a dinamó feszültsége bizonyos meghatározott fokig egyenes arányban áll az armatúra tápáramához vagyis annál nagyobb lesz, mennél több kocsi van egymáshoz kapcsolva és mennél nagyobb a futókerekeknek a pályán való mozgási ellenállása. Már most azáltal, hogy összes (b) mágnestekereseket a föltüntetett módon, a végigmenő (3) tápvezetékek segélyével egymásután kapcsoljuk, elérjük azt, hogy a mágnesek tápáramának intenzitása a kocsik számának megváltoztatása ellenére is változatlanul megmarad és hogy azonkívül az armaturaáramnak a pályaellenállás változtatása folytán előálló ingadozásaiban a mágnesáramok majdnem oly mértékben vesznek részt, mintha minden egyes armatúra a saját mágnesével sorba volna kapcsolva. Egyébként ezen foganatosítási alak ugyanazon előnyökkel bír, mint az előbbi, csakhogy a fékezés céljából az (U) átkapcsolót mégis át kell váltani, mivel az (a) armatúrákból kiáramló fékezési áram a működő áraméval ellenkező iránnyal bír és ennek következtében a (d) armatúránál a feszültség megfordítását okozza. A mágnestekercseknek föltüntetett soros kapcsolása által a párhuzamos kapcsolással szemben arra az előnyre teszünk szert, hogy valamennyi mágnes egymással pontosan egyenlő gerjesztőáramokat kap, ami hatásosan biztosítja azt, hogy az (a) armatúrákban azonos elektromotoros erők létesüljenek. Ami pedig az elektromotoros erőknek esetleges, nevezetesen az egyes elektromotorok mágnesvasainak egyenlőtlenségei folytán előálló egyenlőtlenségeit illeti, azokat igen pontosan lehet a szükséghez képest beiktatandó párhuzamos (p) ellenállások segélyével kiegyenlíteni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés egy kocsisorhoz tartozó egyes kocsik elektromotorjainak kapcsolására, jellemezve az elektromotorok armatúráját és mágnesét tápláló, különböző áramforrásokból árammal ellátott vezeték által. 2. Az 1. alatt igényelt berendezésnek foganatosítási alakja, jellemezve egy, a mágnestekercsek táplálására szolgáló, az armatúrákat tápláló áramforrás hatása alatt álló áramforrás által, mely hatás folytán az armatúra- és mágnesáram között bizonyos meghatározott viszonyok önműködően biztosíttatnak. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt berendezésnek foganatosítási alakja, jellemezve az elek-