56792. lajstromszámú szabadalom • Újítás gyroscopvezérműveken
4. ábra a másik kiviteli példa vázlata két szolenoid alkalmazása mellett. Az 1—3. ábra szerinti szerkezetnél a függélyes gyűrűnek egyik irányban történő kilengései idéznek elő áramzárást, mely által a szolenoidmag rúgóhatással ellentétben az egyik irányban vonzatik, míg a függélyes gyűrűnek a másik irányban való kilengésénél az áramkör megszakíttatik és a szolenoidmag egyedül rúgóhatás folytán másik véghelyzetébe megy vissza; a szolenoidnak két ellentétes mozgása megfelelő ellentétes vezérműkilengéseket idéz elő. A rajzon (h) jelöli azt az állványzatot, amelyben a gyűrűrendszer van szerelve, (n) a lendítőtömeget, (t) a vízszintes gyűrűt, (a) a függélyes gyűrűt, (u) a forgó elosztótolattyút, mely (2, 3) rúgók által a tolattyútokban leszoríttatik, (q) az (u) forgótolattyú forgattyúját, (5) a szervomotor hengerét, (4) a vezérműrudazathoz vezető dugattyúrudat. Ezeknél az ismert berendezéseknél (lásd a 100.663; és 110.118. számú szabadalmi leírásokat) az (u) forgattyútolattyú (q) forgattyúkarját egy csap működteti, mely közvetlenül a függélyes gyűrűn ül úgy, hogy az utóbbinak viszonylagos kilengései az (u) elosztótolattyúnak megfelelő elforgatását állítják elő. Jelen találmány értelmében az (u) forgótolattyúnak az (a) függélyes gyűrű részéről közvetlenül történő befolyásolása közvetett befolyásolás által helyettesíttetik és pedig a következő módon: Mint az a rajz 1—3. ábráiból kitűnik, az (a) függélyes gyűrű csapágyát képező (h) állványzaton a (v) szolenoid van elren- j dezve, melynek mozgatható (p) magja az j áram áthaladásánál a beállítható (c) rúgó j hatásával ellentétesen az (1) nyíl irányában j mozgattatik, míg az áram megszakításánál j a magot a (c) rúgó a (d) ütköző által meg- | határozott nyugalmi helyzetébe visszamoz- j gatja. A (p) mag kampóalakú vége az (5) légnyomású szervómótorhoz tartozó (u) forgótolattyú (q) forgattyújának (r) csapját átfogja úgy, hogy a (p) szolenoidmagnak ide- 1 és odamenő mozgása által az (u) forgótolattyú megfelelő vezéiiőmozgása állíttatik elő. Az (5) szervomotor (4) dugattyúrudja ismert módon az oldalkormány rudazatával van összekötve úgy, hogy a (p) szolenoidmag mozgásai által az oldalkormány kilengéseket végez. A (v) szolenoidtekercs egy tetszésszerinti helyen elrendezett (s) telep vezetékével van összekötve, mely telep áramkörébe (1. és 3. ábra) az (a) függélyes gyűrűn elrendezett rugalmas (o) kontaktusgytírű, valamint a (h) állványzat (f) karján elrendezett, az egyik irányban terjedő (m) kontaktuslemez van bekapcsolva. Az utóbbi olymódon van elrendezve, hogy az (o) görgő az (m) kontaktust elhagyja és a nem vezető (g) részre megy át, ha az (a) függélyes gyűrű a (10) nyíl (3. ábra) irányában való lengésénél viszonylagos középhelyzetbe kerül. Az (a) függélyes gyűrűnek a középhelyzet körül végzett viszonylagos lengéseinél tehát a szolenoidáram fölváltva záratik és megszakíttatik, miáltal a (p) mag fölváltva ide- és oda mozog és igy az oldalkormány is hasonló kilengéseket kap. Az ellentétes vezérlőimpulzusok tehát e berendezésnél igen gyorsan következnek egymásra, miáltal a torpedó által befutott hullámpálya csúcsmagassága rendkívül kis mértékre korlátoztatik és a hullámpálya csaknem egyenes vonalú pályával esik egybe. Magától értetődik, hogy a berendezés, mint föntebb említettem, olymódon is foganatosítható, hogy nem számolunk kezdettől fogva föltétlenül állandóan kormánykilengésekkel (asztatikus szabályozás), hanem hogy elméletileg a közőphelyzet fönntartása is lehetséges (statikus szabályozás), ami azonban gyakorlatilag alig jön tekintetbe. Ebben az esetben, mint azt a 4. ábra mutatja, az (u) forgótolattyút vezérlő (p) szolenoidmagnak középhelyzete két ellentétesen ható, beállítható (c, c') rúgó által tartható fönn és a két ellentétes irányban való kilengés két szolenoid fölváltott működtetése által vezethető be.
