56785. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tipusrudak és effélék körülvágására

tömbök a két késtömb lejtős (b) hornyaiban vezettetnek. Az alsó (Dl) tolókához van erősítve az (F) emelő, melynek (f) hasítékán a fölső (D) tolóka által tartott (dl) pecek nyúlik át. Az (A) lemez (a4) toldatain van megerősítve a (c) hasítékokkal ellátott (C) kar, melyhez az (F) emelő a (c) hasítékon átnyúló (H) •csavar által erősíthető. A (H) csavar (h) feje kézikerék gyanánt van kiképezve, melynek segélyével a csavar elforgatható és a (C) kart az (F) emelővel összeszorít­hatja. Az (A) keret (a5) nyúlványába (3. ábra) ágyazott függőleges tengely körül forgat­hatóan van elrendezve az (e, el) ütköző­peckekkel ellátott (E) ütközőtartó, melybe a peckek annyira be vannak csavarolva, hogy alsó fölületük pontosan a megfelelő ütköző helyzetbe ér. Ezek a peckek az (e2) állítócsavarok által szándékolatlan eltolás ellen biztosíthatók. Az alsó (Bl) késtömbbel függőlegesen moz­gatható két (Gl) ütközőrúd^van összekötve, melyek az (a6) nyúlványok vezetékeiben és a fölső (B) tömb (b2) furataiban (6. ábra) mozoghatnak. A (Gl) rudak alsó végükön a (Bl) késtömbbel kapcsolódnak, fölső vé­gük pedig úgy van kiképezve, hogy a be­állítható (el) ütközők egy sorával kap­csolódásba juthatnak. Az (a6) nyúlványok függőleges furatain továbbá a (G) ütköző rudak hatolnak át, melyek alsó végükön a fölső (B) késtömbbel kapcsolódnak, fölső Tégükkel pedig az (e) ütközők egyik vagy másik sorával működhetnek együtt. Az (e, el) ütközők páronként vannak el­rendezve és minden pár az átmérőirányban szembenfekvő párhoz tartozik (5. ábra). A két párból, illetve négy ütközőből álló cso­portokra szükség van, hogy a késtömböket bizonyos tipusrúdvastagságra állíthassuk be. Az (E) tartólap fölületén pl. az 5., 6., 7-el jelelt stb. beosztások vannak elrendezve, melyek jelzik, hogy a kések a megfelelő ütközők által úgy vezéreltetnek, hogy a rudak az (5, 6, 7) stb. beosztásoknak meg­felelő vastagságra vágatnak. Hogy a késeket a megkívánt vágási vas­tagságra beállíthassuk, az (F) emelőt a (c) hasítékban oldjuk és balra lengetjük (1. ábra). Ezáltal a két kés lefelé mozog. Ez­után az (E) utközőtartót elforgatjuk úgy, hogy a (G, Gl) ütközőrudak fölé a megfelelő (e, el) ütközőcsoport kerül. Az (al) keretrészek egyikében a (K) pecek van elrendezve, mely az (E) tartó alsó föl ületen kiképezett lyu­kakba csappanhat, ha a tartó valamely pontosan egy osztásvonalnak megfelelő helyzetbe hozatott. Ezután az (F) emelőt jobbra lengetjük, miközben a (Dl) tolóka pl. nagyobb súrló­dási ellenállása folytán állva marad. Ily körülmények között az alsó (Dl) tolóka az (F) emelő forgási pontja gyanánt szolgál. Az emelő jobbraforgatásánál a (D) vagy a (Dl) tolóka vagy mindkettő mozgattatik. Ez a mozgás a fölső (B) késtömböt fölfelé való eltolódásra kényszeríti miközben a tömb a (G) rudakat magával viszi, míg azok a meg­felelő (e) ütközőkre találnak. Az (F) emelő­nek ugyanazon irányban való továbbmozga­tásánál a (dl) pont a forgáspont úgy, hogy a (Dl) tolóka balra és az alsó késtömb föl­felé, az (el) ütközőig mozgattatik. Mindkét késtömb ezáltal oly helyzetekben tartatik, melyeket az (e, el) ütközők alsó fölületei határoznak meg. Ha a részek ezt a hely­zetet elfoglalták, a (H) csavart meghúzzuk és az (F) emelőt ezáltal a (c) hasítékban rögzítjük úgy, hogy a késtömbök a leírt véghelyzetben megtartatnak. Hogy az (E) lap rezgéseit meggátoljuk, ez a lap alsó részein az (e5) karimával (1. ábra) van ellátva, mely az (al) sinek fölső végein alkalmazott (a7) orrok alá nyúl. Ezek az orrok lehetőleg közel fekszenek azon beállítható (e, el) ütközőkhöz, melyek a kés helyzeteket ép megállapítják. Ha az (e, el) ütközők megfelelően be vannak állítva, az ütközők helyzetét meg is kell tartani. Ha azonban a kések a kö­szörültetnek, a késélekről egy kevés anyag levétetik. Ez esetben az (e, el) ütközők céljukat már nem fejtik ki teljesen, l a csak nem gondoskodunk a leköszörült anyag pót­lásáról. Ezért a (Bl) késtömbbe függőlege-i sen, két (M) csavar van becsavarolva, me-

Next

/
Thumbnails
Contents