56756. lajstromszámú szabadalom • Úszó- és mentőtestek
13. ábra a hajó egy oldalnézetét, a 14. ábra fölülnézetét, a 15. ábra keresztmetszetét és a 16. ábra a hajó egy részletét metszetben mutatja. Az úszótestek általánosan egy burkolatból állanak, mely egy tetszőleges, megfelelő, telítés által vízmentessé tett szövetből, bőrből, gumiból vagy hasonlóból van készítve és melynek belseje kapókkal, növényselyemmel vagy hasonló növényrostokkal van kitöltve. Az 1. és 2. ábrában föltüntetett kiviteli alaknál a burkolat az (1) üresgyűrű alakját mutatja, melynek belseje (2) kapókkal van kitöltve. A (3) tartó kötél a mentőgyűrű körül van vezetve és kerületének több helyén a gyűrűhöz van erősítve. A 3. és 4. ábrákban föltüntetett úszótesteknél a kapókkal kitöltött (4) burkolat mellény alakját mutatja, mely az úszón úgy helyeztetik el, hogy annak mellét a középső (5) rész, oldalát és hátát pedig a (6) és (7) oldalrészek takarják. A (8, 9) nyílások a karoknak átdugására szolgálnak. A mellény hátul a (10) kapcsok és (11) szíjak által kapcsoltatik össze. Hogy a burkolat belsejében a töltés ne torlódjék, az, mint a (12) helyeken rajzolva van, le van varrva. Az ismert úszóövektől az új szövet annyiban különbözik előnyösen, hogy kevésbbé vastag és ennek folytán a test és a karok mozgását nem nagyon akadályozza. Természetes, hogy a (10) kapcsok és a (11) szíjak más megerősítési eszközökkel pl. rugalmas szalagok által, melyek a (6, 7) oldalrészeken vannak alkalmazva, lehetnek pótolva. Az 5. és 6. ábrák vitorlás és evezős hajók padjaihoz való vánkost tüntetnek föl, melynek vízmentes burkolata kapókkal vagy hasonló növényrostokkal van kitöltve úgy, hogy a vánkos nemcsak kényelmes ülésül szolgál a hajósoknak, hanem, ha veszély forog fönn, pl. a hajó fölborulásánál, mint mentőkészülék használható. A burkolat le lehet varrva, hogy a töltőanyag ne tolódjék el. A párna mindkét végéhez (15, 16) szalagok vannak erősítve, melyek segélyével egy fulladozó a párnát testéhez szoríthatja, míg a (17, 18) övek által a veszélyben lévőnek a mentőeszköz elérését és biztos tartását teszik lehetővé. Ép úgy, mint a 3. és 4. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál, úgy itt is a (15, 16) szíjakat rugalmas szalaggal, mely a testet körülveszi, pótolhatjuk. A 7., 8., 9. és 10. ábrák egy matrácrészletet mutatnak, mely különösen a hajószobák ágyaihoz alkalmas és bekövetkező veszélyeknél mentőeszközül használható. Ezen célból a matrác egy vízmentes burkolatból áll, mely telített szövetből készült és kapókkal vagy hasonló növényrostokkal van kitöltve. A matrác le van varrva, hogy a töltés ne torlódjék. Egy teljes ágymatrác, pl. a rajzban föltüntetett három részből tevődik össze. Minden egyes rész két egyenlő (19, 20) részből áll, melyek a (21) vászonszalaggal vannak egymással összekötve. Matrácnak való használatkor ennek két fele szorosan egymáshoz illeszkedik úgy, hogy a vászonszalag ráncosán van közöttük összehajtva (8. és 9.) ábra. A matrácrész minden felénél (22) kézifogantyúk vannak alkalmazva, hogy az úszótestet megfoghassuk és erősen tarthassuk. A (23) rugalmas szalag az egyik végével a matrác (19) feléhez, másik végével pedig a matrác (20) feléhez van hozzáerősítve úgy, hogy ha a matrácrészt mentőeszköz gyanánt akarjuk fölvenni, csak ezen szalagot kell testünk köré helyezni. A rugalmas szalag helyett természetesen a matrácrész két felének hátsó részére egy övet vagy szíjat kapcsokkal lehetne alkalmazni és a két szíjnak összekötése által a mentőeszközt a veszélyben lévő személy testéhez erősíteni. Ha a matrácrész, mint mentőeszköz használtatik, akkor két felét annyira széjjel húzzuk, amennyire a közöttük lévő vászonszalag megengedi és úgy erősítjük föl az úszó testére, hogy a vászonszalag a mellét takarja és a matrácrész két fele az úszó két oldalán legyen elhelyezve. Az úszó súlypontja a matrácrész ezen elrendezésénél két ugyanakkora erővel föl* lépő úszótest között van úgy, hogy az úszó nem forgatható.
