56710. lajstromszámú szabadalom • Égési erőgép a töltés egyik alkatrészének önműködő szabályozásával

— 3 — lepet csekély túlnyomások iránt is érzékenynyé tegyük, rajta, amint az példaképen a 3. és 4. ábrákon látható, egy külön vezérlődugattyút rendezhetünk el. Az (f) szelep (1) tengelyének végére (m) dugattyú van erősítve, amely (n) hengerben mozog. A henger a (p) csatorna révén egyrészt az égési térrel, másrészt egy vagy több (q) csatorna révén a (c) nyomólégvezetékkel van összeköttetésben. A (p) csatorna a szeleporsón is keresztülvezethető. Az (m) vezérlődugattyú azon fölülete, ameiynek terhelésekor az (f) szelep nyilni igyekszik, az égési térrel áll kapcsolatban, azon fölülete pedig amelynek terhelése folytán az (f) szelep .zárúl, a (c) nyomólégvezetékkel van össze-összekötve. Enneu megfelelőleg a 3. ábrán, ahol az <f) szelep kifelé nyílik, az (m) dugattyú fölső fölülete a (c) légvezetékkel, alsó fölülete pedig az elégési térbe vezető (p) csatornával áll kapcsolatban. A 4. ábrán, ahol az {f) szelep befelé nyílik, az elrendezés megfordított. Az új gépnek nemcsak az az •előnye, hogy az egyik szelep vezérlése fölöslegessé válik, hanem a gépnek igen jelentékeny túlterhelését is lehetővé teszi egyszerűen azáltal, hogy a tüzelőanyag bevezetésének időtartama növekszik. Ezen célból a töltés mindkét alkatrészét még az égé3 alatt tetszőleges hosszú ideig tovább vezetjük be, ebből kifolyólag menynyiségük nincsen oly szűk határok közé szorítva és az égés, valamint ezzel együtt •& legnagyobb nyomás a teljes löket nagyobb részén tartható fönn. Az 5. ábrán látható, miként változik a gép diagrammja az égési periódus meghoszszabbításakor. A tüzelőanyag-szelep megfelelőleg hosszantartó nyitása által lehetővé válik, hogy a dugattyú középnyomása az •égési nyomáshoz tetszőlegesen közel ho^assék. Az új gépnél a kiviteli alakok egész sorozata valósítható meg. A töltés egyik alkatrésze például magában a hengerben sűríthető és emellett kisebb vagy nagyobb hengertöltés révén egyidejűleg a teljesítmény is szabályozható. Hogy emellett állandóan ugyanazon nyomást tartsuk fönn, szükségszerüleg akként kell dolgozni, hogy egy bizonyos nyomás túllépésekor a hengerben a henger tartalmának egy része egy nyomókamrába ömöljék át és azután onnan az égés folyamán a töltés másik alkatrészével keveredve visszaömöljék. Az átömlés egy külön szelepen történhetik. A töltés másik, a nyomótartányban lévő alkatrésze külön sűrítendő. A 6. ábra egy eként dolgozó gépnek diagrammját tünteti föl. A kihúzott vonal nagy, a pontozott pedig kis terhelés esetén előálló diagrammot mutat be. Nagy terhelésnél nagy töltésmennyiség eresztendő a hengerbe, az átvezetés korán (B-nél) kezdődik és (C ig) tart. Az égés a dugattyú holtpontján (D-nél) kezdődik s arra való tekintettel, hogy a hengerbe a töltés egyik alkotórészéből aránylag nagy mennyiség lett beszíva, a másik alkatórész pedig tetszőlegesen mennyiségben áll rendelkezésre, az égés sokáig (E-ig) tart és csak azután kezdődik az expanzió. Kis terhelésnél a változó töltéssel vagy fojtással csak kis mennyiség jut a hengerbe, ennélfogva az átvezetés is kisebb mérvű lesz. Mivel a töltésnek a hengerben sűrített alkotórészéből kisebb menynyiség áll rendelkezésre, az égés csak rövid ideig (D-től G-ig) tart és a diagramm megfelelőleg kisebb lesz. Lehetséges továbbá az is, hogy a töltés egyik, a hengerben sűrített alkatrésze állandó marad és egy nyomótartányba lesz átvezetve, a szabályozás viszont olykép eszközölhető, hogy a másik alkatrész mennyiségét vezéreljük. A nyomótartányból azután a szükséges mennyiségű égési levegő önműködőlég ömlik vissza a hengerbe. Túlterhelések esetén a szivottnál több levegő is vehető a nyomótartány készletéből, sőt esetleg, ha a készlet nem elégséges, egy külön nyomólégszivattyú is működésbe helyezhető. A 7. ábra egy közönséges Die3elmótor elrendezését mutatja be vázlatosan. Az (f) tüzelőanyagszelep (m) vezérlődugattyúval van fölszerelve, amely (n) hengerben mozog. Az (m) dugattyú alsó fölülétére a (p) csa-