56691. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cinkfének cinkporból (cinkpárából stb.) való előállítására
böző arányban tartalmaz más fémeket is, mint ólmot, vasat, kadmiumut, arzént stb., valamint oxigént, melynek mennyisége szintén változó. Az oxigén valószínűleg a cinkkel van vegyülve és azt kell feltételeznünk, hogy a cinkgömböcskéket vékony oxidréteg borítja. Ezen oxidhártya, melyet különben mikroszkóppal nem lehet észrevenni, akadályozza valószínűleg a meleg által folyósított részecskék egyesülését és gyakorlatilag lehetetlenné teszi a cinkporból a cinknek közvetlen kivonását. Megkísérelték a cinkport akár közvetlenül, akár az oxidáció lehető elkerülése végett lemezalakúvá való sajtolás után újból átdesztillálni. De ezzel kielégítő eredményt nem értek el, mert a kondenzálást akadályozó nehézségek most is felléptek. A cinket magukba záró anyagokat pl. a cinkdarát ammoniumchloriddal (NH4 C1) összeolvasztani is megkísérelték. De a cinkklorid (Zn Cl2 ) képződése és az ezzel előállított cinkveszteség következtében ennek az eljárásnak is számos hátránya van és a gyakorlat számára nem alkalmas. így tehát, mint már említettük, hogy a cinkpor megömlését lehetségessé tegyük, a benne lévő oxygént el kell távolítani. A találmány tárgyát képező eljárásnál a cinkpor megolvadását gátoló oxydhártyát sósav (H Cl) segélyével távolítjuk el. A sósavat többfélekép adagolhatjuk és pedig: 1. gőzalakban, 2. valamely vegyszer, pl. ammoniumchlorid alakjában, mely meghatározott körülmények mellett sósavat választ le. 3. vizes oldatban. Az 1. és 2. szerinti sósavadagolásnál nehézségek merülnek föl. Többek között nagyobb mennyiségű cinkchlorid képződik, mint amennyi, az oxyd mennyiségének megfelel, vagyis a sósav a cinket megtámadja és ezáltal cinkveszteség áll be. Egyenletes hatást a sósavval csak úgy érhetünk el, ha nagyon kis mennyiséggel dolgozunk. A 3. pont szerinti sósavadagolásnál ezen nehézségek el vannak hárítva. A sósavnak vizes oldatban való adagolása lehetővé teszi, hogy a sósavat a megkívánt töménységben alkalmazzuk és a hatás egyenletes lesz. Az eljárás a következő műveletekből áll: 1. a cinkpor vízben való mosása és kavarása, 2. a vegyvizsgálat alapján meghatározott sósavmeanyiségnek vízzel a megkívánt fokra való felhígítása és a cinkporhoz való adagolása; 3. kavarás után a cinkport leüllepítés által a képződött, majdnem közömbös hatású cinkchloridoldattól elválasztjuk és az oldatot besűrűsítés végett félretesszük. A cinkport ezután a visszamaradt sósav és cinkchlorid eltávolítása végett vízzel kimossuk. 4. Az így előállított kimosott cinkporpogácsát víz lehetőleg teljes eltávolítása végett kisajtoljuk és a sajtolt tömböket levegő kizárása mellett megömlesztjük. Világos, hogy a szóban forgó esetben minden más, a sósavhoz hasonló hatású vegyszer is használható. Valószínűleg a következő vegyifolyamat megy végbe: 2HC1 + ZuO = ZnCI2 + Ha O Ezen feltevés a műveletből vett oldat vegyvizsgálatainak eredményein alapszik, mely eredmények azt mutatják, hogy az oldatban a cinkpor meghatározott oxydtartalmának vele egyenértékű cinkchlorid alakban lévő cink felel meg. Különben is bármilyen legyen az eljárás tényleges lefolyása, minden esetben cinkchlorid képződik és a cinkpor az oxydoktól egyúttal megszabadíttatik. Az eljárás utolsó folyamata az így kezelt cinkpornak cinkfémmé való átalakítása és pedig csakis a sajtolás, vagy sajtolás és rákövetkező megömlesztés segélyével. Megfelelő mennyiségű és töménységű sósav alkalmazása mellett a sósavnak a cinkpor oxydált részecskére való hatása 1 úgyszólván quantitative megy végbe é3 pedig annak következtében, hogy a cinkoxyd a sósavban a cinkfémmel gyorsabban -oldódik. Az analízisek és vizsgálódások ta-
