56666. lajstromszámú szabadalom • Lövedék

gattyú fölső lapjáig megtölti. A dugat'yú alsó lapja a (2) csőben elhelyezett (4) rugóra támaszkodik. A (2) csövet magában foglaló (3) víztartány falának (5j része kúpos és mint a 4. ábra mutatja, egyes szegmensekből van összeállítva, amelyek összeilleszkedő radiális széleiken egymáshoz vannak forrasztva úgy, hogy a (2) cső körül megfelelően elosztott szakítási vonalak képződnek, amelyek azonban csak egy bizonyos meghatározott nyomásnak fognak engedni. A (2) cső, a lövedék fenekébe ágyazott vége és a (3) tartány között, egy átlyukgatott falú (6) gyűrűs kosárral van körülvéve, amely bizonyos mennyiségű kálciumkarbidot tartalmaz és a (3) tartánnyal szomszédos végén átlyukgatott tölcsér alakjában van kiképezve. A (6) kosár hengeres belső fala és a (2) csőnek ugyanilyen külső fala között némi üres tér van hagyva, úgyszintén a kosár kúpos, ill. tölcséralakú vége és a (3) tartány (5) fala között is. Az 1. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a (2) C3Ő ágyát egy (7) csavarmenetes süveg alkotja, amely a gránát (3) fenekébe van csavarolva. A (7) süveg (9) perforációkkal bír, amelyeken keresztül az (1) dugattyú hátsó oldala a lövedék fenekének külső oldalával közlekedik. A (2) cső fölső vége ezen kivitelnél a gránát (10) csúcsába van csavarolva, amely egy fölcsavarolás megkönnyítése céljából sokszögű {11) fejjel ellátott csavaros süvegben végződik. A (10) csúcs a (3) tartán külső falát alkotja. A (6) kosár hengeres külső fala és a gránát köpenyének belső fala között a (12) acélgolyókból álló kartácstöltés van elrendezve. A gránát összeállítása a következő módon történik: A gránát (15) köpenyébe először a (6) kosár külső hengeres falát helyezzük be, amely körül a (12) golyók számára elég hely marad. Azután koncentrikusan a kosár belső falát illesztjük be, amely körül, ill. a külső és belső kosárfal közötti gyűrűs térben a szemcsés kálciumkarbid foglal helyett. Erre következik a perforált bádogból készült (13) tölcsér elhelyezése, amely a kosár födelét alkotja. Most a gráDát (10) csúcsát, amely a (2) csövet és ezzel együtt a (3) tartányt hordja, a gránát (15) köpenyére csavaroljuk és erre az egész gránátot megfordítva, a fenék nyílásán keresztül vizet öntünk be mindaddig, míg csak a (3) tartány és a (2) cső olyan magasságig meg nem telik, hogy csak az (1) dugattyú és a (4) rúgó hosszának megfelelő tér maradjon üresen. Ekkor az (1) dugattyút a (4) rúgóval együtt behelyezzük és a perforált (7) süveget rájuk csavaroljuk. A gránát ekkor kész a kilövésre és belsejében elkülönítve oly elemekből álló töltést tartalmaz, amelyek külön-külön ártalmatlanok és éppen ebben áll a találmány egyik jellemző vonása. Fölhasználás alkalmával a gránátot a szokott módon a lövedékkamrába helyezzük a kilövésre szolgáló töltéssel együtt. Ezen töltés elsütésének pillanatában a lövedékkamrában igen erős nyomás létesül, amely az (1) dugattyúra oly módon hat, hogy ez utóbbi a (2) csőben lévő vizet a (3) tartányba szorítja, minek következtében a nagy víznyomás az (5) kúpot szétrepeszti és így a tartányban lévő összes víz a (6) gyűrűs kosár belső terébe jut és a kálciumkarbidot elönti. A karbid ekkor rögtön fölbomlik és acetyléngáz fejlődik, amely zárt térben lévén, igen gyorsan komprimálódik és néhány másodpercz alatt olyan feszültségre és hőfokra tesz szert, hogy meggyulad, ill. fölrobban. Berthelot és Vieille kimutatták, hogy az acetylén rob• bántó hatása nyomás alatt ötször akkora, ! mint a klorátporé és majdnem eléri a ká-I liumpikratét, sőt a durranóhiganyét is. A 3—5. ábrákban föltüntetett kivitelnél a találmány tárgya gyújtótöltés gyanánt, van alkalmazva, hogy a gránát fölrobbanását föltétlenül biztosítsa. Ezen kiviteli alaknál az (1) dugattyúból, (2) csőből, (3) víztartányból és (6) karbidkosárból álló berendezés egy, a gránát belsejében fekvő (14) burokba van zárva. Ezen burok a gránát (3) fenekébe, a (7) süveg pedig a (14) burokba van csavarolva és a