56646. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramú mótorok indítására és sebességének szabályozására

veszteségekkel dolgozhatik, mig a terhelés növekedésénél mezejének intenzitása önműködően áll be a mindenkori terhelésnek megfelelően. A berendezés más hasonló berendezésekkel szemben, melyeknél a szabályozandó motortól elkülönített, periodusváltoztató, áramátalakító vagy áramátalakító csoport módjára dolgozó segédberendezésük van, elvileg sokféle előnyt biztosít. Az oly elrendezéssel szemben, melyek elkülönített segédberendezéseit két oldalt bekapcsolt csúszógyűrűsgép a főmótorhoz képest elektomos úton kényszermozgásszerűen hajtja, annyiban előnyösebb, hogy az ezeknél esetleg föllépő lengéseket az asfzinkrón vezérlés szünteti meg. A segédberendezéseket természetesen itf is vagy akként lehet hajtani, hogy a fordulatszámok szoros, vagy ellentétes irányban változzanak és így a terhelés különböző kiegyenlítése váljék lehetővé. A szabályozandó motort minden esetben esszinkrón sebességnél kisebb vagy nagyobb sebességgel is lehet hajtani és bármely fordulatszámra be lehet állítani, ennek a beállításnak a mellékáramkörű szabályozással szemben az az előnye, hogy a szabályozás a szinkrón sebességen való átmenetnél is átkapcsolás nélkül is minden irányban lökés nélkül történhessék. A viszonyokat igen könnyen ekként is megválaszthatjuk, hogy az üres járástól és igen kis terhelésektől eltekintve — tehát normális üzem körében — az árameröség és feszültség között a fáziseltolódás teljesen vagy közel kompenzálva legyen. Ebből a célból a rotor és stator ampéremeneteinek viszonyát akként kell megszabni, hogy a rotorampéremenetek száma bizonyos mértékben nagyobb legyen. A rotor és a statorfázis önműködő eltolódása még azt az előnyt is biztosítja, hogy a terhelés növekedésével a kompenzálódás is növekedik úgy, hogj' ezt pl. akként lehet beállítani, hogy kisebb terhelésnél az áramerősség elősiessen, nagyobb terhelésnél késsen, mi mellékáramkörű szabályozásnál ugyancsak lehetetlen. ! A rotor és statorampérmenetek viszonyát i beállítható transzformátor alkalmazáeaval a kész gépen is megváltoztathatjuk. Mindezekben az esetekben az a folyamat, hogy a rotorba a fordulatszámának megfelelő feszültség benyomására a főáramkörű kapcsolás miatt ép oly kevéssé szükséges külön kapcsoló berendezés, pl. fokozatos transzformátor stb. alkalmazása, mint a főáramkörű képeknél, hanem ez a feszültség önműködően létesül és hogy a mótor fordulatszámát — mint a mellékáramkörű gépeknél — annak következtében, hogy a rotor és stator között levő segédberendezés a rotorral nincs kényszermozgásszerűen kapcsolva, hanem szabadon, vagy szabályozhatóan, vagy önmagát szabályozhatóan van hajtva, ennek dacára is szabályozható, amennyiben a segédberendezés és rotor, illetve a rotor- és statorfázis eltolódása és ennek következtében a mező és áramintenzitásból eredő vonóerő is önműködően állhat be a terhelésnek megfelelően. Magától érthető, hogy eme szabályozás mellett még más szabályozás, pl. további fokozatos transzformátorok és kompaund kapcsolás által létesített szabályozás is alkalmazható. Végül a stator és rotor láncolatos kapcsolásánál bizonyos szabályozás létesíthető még annak következtében is, hogy a szóba jövő segédberendezéseket — úgymint a normális főáramkörű gépnél — a motorral mechanikus úton mereven kapcsoljuk, vagy elektromos úton pl. kétoldalt bekapcsolt csúszógyűrűs gép segélyével a motorral fázisban hajthatjuk ugyan, de ezt a hajtást beállíthatóvá, vagyis beállítható szöggel elforgathatóvá tesszük. Ekkor a mótor minden beállításnál tisztán főáramkörű mótor gyanánt szerepel, de a viszony a fordulatszám és terhelés között mindig más. A szabályozhatóságot még azáltal is nagyobbíthatjuk, hogy a beállítást valamely önműködő berendezés, pl. centrifugáiszabályozó, relais stb. segélyével végezzük. Megemlítendő még, hogy ez a szabályozás elvileg azt az eredményt biztosítaná, melyet akkor érünk el, mikor valamely főáramkörű gépet a kefék beállításával sza-