56600. lajstromszámú szabadalom • Hővezetésre szolgáló berendezés

kiképezve, melyekkel az (n) beosztásokhoz vezetett levegő áramlását szabályozzuk. Az (a) tartány egy (s) födéllel van lezárva, mely egy (t) lefolyatócsővel vau ellátva a vízgőzzel telített levegő elvezetésére. Miután a sűrítendő gőzt a (d) csövekbe bevezettük, az (D) rekeszekbe levegőt füvünk, mire az (a) tartányban levő víz az (n) rekeszekből áramló levegő folytán pezsgésben tartatik. Az (a) tartányban levő víz felszíne oly magas legyen, hogy a (d) csövek víz alatt álljanak, minden egyes (n) rekeszhez a levegő hozzávezetését úgy szabályozzuk, hogy a levegő, mely a víz fölszínéről eltávolodik, — miután a vizet átjárta — tökéletesen telítessék vízgőzzel. A vízveszteséget az (u) vízcső útján pótoljuk, mely az (a) tartány kifolyató nyílásán van elrendezve. A (h) rekeszek alatt ily módon hideg víz áramlik a készülék meleg része felé. Azáltal, hogy a (h) válaszfalak fölső (k) részei ferdén állanak, az egyik rekeszből esetleg a másikba átfröcesenő víz mindig a hidegebb rekeszből a melegebb felé vezettetik. A készülék meleg végén elrendezett eső az (a) tartányban levő fölösleges víz levezetésére szolgál. Az ismeretes alakú sűrítőknél vizet használunk hűtésre. Ezen víz már akkor lép ki a készülékből, amidőn csak a sűrítendő gőz kalóriáját vonta el, mely a víz fölmelegítésére szükséges úgy, hogy nagy mennyiségű vízre van szükség, miáltal ily kondenzátor alkalmazása néha lehetetlenné válik. Ha a kondenzátor vizét annyira melegítenők míg forrásba jut, úgy a víz fölmelegítésére szükséges kaloriákon kívül még azokat is fölhasználnék, melyek a víz elgőzölögtetéséhez szükségesek. Utóbbihoz azonban sokkal nagyobb meleg mennyiség szükséges, mint a fölmelegítéshez. Ismeretes az, hogy 1 kg. víz fölmelegítésére 15°-ról 100"-ra 85 kalória szükségeltetik, míg elgőzölögtetéshez 100°-nál 1537 kalória szükségeltetik. Ha a kondenzátor vizét 100°-ra akarjuk fölhevíteni, ami az ismeretes berendezések nél szükséges volna, úgy a kondenzvíz sokkal magasabb hőfokkal bírna, a megfelelő gőznyomás sokkal jelentékenyebb volna és a kondenzátor tulajdonképeni föladatát már nem tudná teljesíteni. Arról keli tehát gondoskodni, hogy a hűtővíznek jelentékeny mennyiségét elgőzölögtethessük dacára annak, hogy a víz a kondenzátorból jövet alacsony hőfokkal bír p. o. 40° C. Ily értelemben már sok berendezést javasoltak, melyeknél a kondenzátor csöveiben egy levegőáram kering, melybe előzőleg szénporlasztott vizet fujtatunk, vagy hogy a kondenzátor csöveit egy vékony vízréteggel öblítjük, mely fölött légáramlást létesítünk. Hogy azonban mellőzhessük a hőfok ama kiegyenlítődését, mely a gázalakú fluidnak a lehűtendő fölülettel való érintkezése folytán létrejön, úgy szükséges, hogy ezen fölületet állandóan vízzel öblítsük. A szótporlasztott víz mennyiségének lényegesen nagyobbnak kell lennie, mint ama .vízmennyiségének, mely elegendő volna arra, hogy a levegőt a legmagasabb hőfoknál telítse. Ebből kifolyólag túlságos víz használtatik föl, mely arra kényszerít, hogy a kondenzátort oly berendezésekkel lássuk el, melyek alkalmasak arra, hogy a hűtővizet újból fölhasználhassuk. Másrészről ily berendezések mellett a levegő telítésének föltételei sok kívánni valót hagynak hátra, különösen akkor, ha a lehűtendő fölületeknek nem nagy kiterjedést adunk. A hűtőfolyadék ama rétege, mely a lehűtendő fölül'íteket öblíti, a levegőáramlásnak tényleg csak az egyik fölületen van kitéve, mely a hűtőfölületnek megfelel. Ama vízcseppek, melyek elpárolognak anélkül, hogy a hű tő fölületeket érintenék, az elpárologtatásra szükséges levegőt a hütőlevegőből vonják el. Ezen elpárologtatás szintén csekély mérvű lesz és nem eredményez mást, minthogy a lehűtendő fölületek elpárologtatási képességét annyival csökkenti, mint amennyivel a levegő telítéséhez hozzájárul. Ezen különböző eljárások különböző készülékek elkészítését teszik szükségessé, melyek azonkívül sok vizet fogyasztanak, hacsak nem látjuk el oly