56566. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék papírpépnek előállítására gyantás fából
- a megakadályozzuk a forgácsnak elszenese-dését és a terpentinnek, valamint a gyanátnak elszíntelenedését, ami az összes eddig ismeretes eljárásoknál elkerülhetetlen volt. Miután az (1) hengerben tökéletes vákuumot létesítettünk, a (32) szelepet, valamint -az (1) főzőhengernek valamennyi kibocsájtó nyílását elzárjuk, majd a (9, 12, 15) szelepeket teljesen kinyitjuk, miáltal a gőz a lehető legintenzívebb áramban tódul a köpenytérbe és az (1) főzőhengerbe mindaddig, míg ezekben a cm2 -re eső nyomás 6—8 kg.-ig nem emelkedik. Ezen hevítést majdnem 1 óra hosszáig folytatjuk, mely idő alatt a •terpentin a fából kiválik és a megolvadt gyanta a főzőhenger fenekén összegyűl. Ezen idő elteltével a (28) szelepet kinyitjuk és a hevítést még mintegy 2 órán át folytatjuk. Ezen 2 óra tartama alatt a terpentin a gőzzel együtt a (27) cső útján kitódul, majd a (29) kondenzátorban lecsapódván, a (30) tartályba folyik, ahol azután -ÍI terpentint és a gőzből származó vizet a szokásos módon választjuk el. Ezen mintegy 3 óra hosszáig tartó kezelés után a (28) és (15) szelepeket elzárjuk, míg a (12) szelepet nyitva tartjuk és a (18) •csőnek (19) szelepét kinyitjuk, amikor is a gőznyomás a (6) áteresztő fenék alatt összegyűlt gyantát a (18) csőútján a (38) tölcsérbe szorítja, mely a gyantát a (39) gyanta lepárló tartályba vezeti. Ennek megtörténtével a (12) szelepet elzárjuk. Ezen kezelés végén a fa még igen sok gyantát és pedig az eredeti mennyiségnek mintegy 2 /s részét tartalmazza. Eddigelé azt hitték, hogy három óráig tartó fölhevítés után megkapták az egész terpentint (illetőleg gyantát), amelyet egyáltalán szabaddá lehet tenni, pedig ezen három óráig tartó eljárással a gyantamennyiségnek csak mintegy harmadrészét választották ki a fából. Ezzel szemben a találmány tárgyának alapját képező kísérletek azt mutatták, hogy minden m3 fából még majdnem 4 -5 literrel több terpentint lehet szabaddá tenni és hogy gyakorlatilag véve a visszamaradt gyantának egész menynyiségét ki lehet választani. A találmány szerint ugyanis a fát anélkül, hogy azt az (l) főzőhengerből el kellene távolítani, papirpéppé alakíthatjuk át és pedig a következő módon: Miután az első ízben összegyűlt gyantát a (18) cső útján kibocsátottuk, a (19) szelepet elzárjuk és a (34) cső útján, miután a (35) szelepet kinyitottuk, az (1) hengerben uralkodó nyomásnál nagyobb nyomás alatt, marónátronnal 15° Bé-s oldatát szorítjuk be és pedig annyit, hogy az a forgácsokat teljesen elfödje. Ennek megtörténtével a (35) szelepet elzárjuk, a (12) és (15) szelepeket kinyitjuk és ezeken át az (1) főzőhengerbe, illetőleg a köpenytérbe gőzt bocsátunk be mindaddig, míg a nyomás ezen hengerben és köpenytérben mintegy 10 kg.-ig nem fokozódik, mely állapotot kb. 5 óra hosszáig tartjuk fönn, mialatt a hengerhez vezető összes szelepek, a (12) gőzbebocsájtó szelep kivételével, el vannak zárva. Kevéssel azután, hogy a fokozott nyomást a főzőhengerben elértük, a (28) szelepet rövid időre kinyitjuk, hogy a még visszamaradt terpentint kibocsássuk. Ezen terpentin m3 -ként mintegy 4—5 liternek felel meg és az összes eddigi eljárásokkal szemben tiszta nyereségnek tekintendő. A 10 kg.-nyi nyomást a hengerben mindaddig fönntartjuk, míg a fapéppé vagy készpapirpépanyaggá át nem alakult. A forgácsokat ezen nátronoldattal mintegy 5 óra hosszat kezeljük, amely idő alatt a kivált gyanta a (6) fenék alatt összegyűl. I1 /a óra elteltével azonban kinyitjuk a (19) szelepet és az egész összegyűlt gyantát a (18) cső útján kibocsátjuk, minek megtörténtével a (19) szelepet ismét elzárjuk. Ezen 5—6 órás kezelés végén a fa teljes egészében papirpép készítésére alkalmas első minőségű anyaggá alakult át. A (15) szelepet már most elzárjuk és a (19) szelepet rövid időre kinyitjuk, amikor ia a főzőhengerben uralkodó nyomás kihajtja a marónátronoldatot, amelyet ezután a (18) cső útján alkalmas, föl nem tüntetett tartályba, majd, az ismert módon történő to-
