56465. lajstromszámú szabadalom • Hőkicserélőkészülék

a távozó gázáram behatása elől. Ezt el lehetne kerülni a csöveknek akkénti elrendezésével, hogy minden egyes sor csöve a megelőző sornak két csöve között lévő hézagába jusson. Ezen esetben kétszer annyi cső van a forró távozó gázok közvetlen behatásának kitéve. A távozó gázoknak minden egyes csősornál a fő áramlási iránytól való eltérítése által azonban, ami a gázok irányának közel 90°-kal való megváltoztatásával jár, olyan nagy áramlási ellenállás keletkezik, hogy ezen elrendezés csakis akkor alkalmazható, ha ventilátorok vagy hasonló segédeszközök közbeiktatása által a megsemmisített áramlási energia bőséges pótlásáról gondoskodunk. Ehhez járul még, hogy míg a csősoroknak egyenes vonalú elrendezése mellett szálló por lekaparására szolgáló szerkezetet a csövek közé bevezethetjük, addig a csövek eltolt elrendezése esetén ez nem lehetséges, hacsak a csősorok között lévő hézagot oly nagynak nem választjuk, melynél az egyes fűtőelemeknek kiképezése már nem gazdaságos. Mindezen hátrányokat a jelen találmány szerint azáltal szüntetjük be, hogy az egyes csöveket egymáshoz képest eltoltan akként rendezzük el, hogy rézsútos esősorok keletkeznek, melyek a távozó gázak áramlási irányával hegyes szöget képeznek. Ezen elrendezés egyrészt a távozó gázokban lévő hőenergiának jó kihasználását teszi lehetővé, anélkül, hogy számbavehető áramlási ellenállás lépne föl, másrészt aránylag egyszerű szerkezet alkalmazását a szálló pornak a CBÖvekről való folytonos eltávolítására. A mellékelt rajzokon a jelen találmánytárgyát képező hőkicserélő készüléknek egy foganatosítási alakja van föltüntetve. Az 1. ábra a készülék hosszmetszete a tá-* voaó gázok mozgásának irányában a 3. ábrának G—H vonala szerint. A 2. ábra metszet az 1. ábrának A—B— C—D—E vonalai szerint. A 3. ábra metszet az 1. ábrának J—K vonala szerint. A 4. ábra a készülék vízszintes metszete azon vízszintes lemezek magasságában, melyekbe a hőkicserélő csövek behengerelve vannak. Az 5—7. ábrák a kaparószerkezet elrendezését szemléltetik. Maga a hőkicserélő készülék lényegében az (a) csőnyalábokból áll (4. és 5. ábrák), melyeknek csövei sorokban akként vannak elrendezve, hogy a távozó gázok áramlási irányával hegyes szöget képeznek. A fűtőfölületet képező csőnyalábok a sík (c) fenéklemezekkel biró (b) vasfejek között vannak elrendezve (1. ábra), mely lemezekbe a kovácsolt vasból készült fűtőcsövek a szokásos módon behengerlés útján vannak megerősítve. A (d)-nél bevezetett gázok (3. ábra) a készülék két szakaszán átáramolva melegük leadása után (e)-nél távoznak. Az (f) csövön (2. ábra) bevezetett hideg szél a csőrendszeren való átáramlás és a meleg fölvétele után a készüléket (g)nél hagyja el, vagyis a távozó gázokhoz képest ellenáramban halad. A távozó gázok által tovaragadott por az (a) csövekre rakódik le és ha ez az (a) csövekről lehullott vagy azt lekapartuk, a (c) fenéklemezekhez tapad, honnan a jelen találmány szerint lánchajtás útján folytonosan eltávolítjuk. Ezen lánchajtás a 4. ábrán van föltüntetve. Az egyes csősorok között a (h) láncok vannak elrendezve, melyek a bemutatott foganatosítási alaknál a hőkicserélő készülék egész szélességén átjárnak és az egyik oldalon a megfelelő áttétel útján az (i) elektromotorral hajtott (k) tengely segélyével folytonos mozgásban tartatnak. Ezen láncok a szálló port az (a) csőnyaláb (b) fejeitől oldalt lévő (1) közökbe szállítják, honnan az az (m) porkamrába hull. A végnélküli láncok az (n) lánckeréktói nyerik mozgásukat, melyek a (k) tengelyen vannak elrendezve, míg a pontosan ágyazott (o) görgők a láncok vezetésére szolgálnak. A (h) láncok az elkülönítő válaszfalakon ezekbe befalazott, kovácsolt vasból készült (p) csöveken vezettetnek át Ezen csövek mindkét végükön előnyösen tölcséralakban kibővülnek. A hő-