56455. lajstromszámú szabadalom • Belső elégésű hőerőgép

sorozattal bíruak, melyek a (4) henger fejével közlekedő (14) csatornához vezetnek. Ezen hüvelypárok, melyek célszerűen az (5) födélrés3zel és a (14) csatornák falaival egy darabot képeznek, az alsó végeikre erősített (15) gyűrű révén vannak tömítően kapcsolva a (2) rész (16) pereméhez, mely a vezértengelyt befogadó kamrát fölülről lezárja. A (15) gyűrű és (16) perem közé (17) tömítőgyűrű van iktatva. Mindegyik (12) hüvelybe a hengeres (18) tolószelep van szerelve, mely (19) csatlórúd révén beállíthatóan van kapcsolva a- (21) vezértengely (21) forgattyújához. A (18) szelep kb. hossza közepén szegmensszerű (22) nyílásokkal bír, melyek a (12) hüvely (13) nyílásait födhetik. A (18) szelepen belül a (23) vezetőhüvely foglal helyet, mely a (24) nyúlvány révén a fölső (2) rész egy alkalmas pontjához van lehorgonyozva. A 3. ábra szerint egy henger hüvelypárjának két vezetőhüvelye a közös (25) pecek révén van a (2) rész (26) tömbjéhez kapcsolva. A (23) vezeíöhüvely a (27) harántfallal bír S e fal fölött (28) nyílásokkal van ellátva a (13) nyílásokkal szemben. A (23) vezetőhely és a (12) hüvely tehát ágyazzák a (18) szelepet, mimellett a (12) és (18) részek közötti tömítés céljából a (22) nyílások fölött és alatt a (29) és (30) tömítések vannak elrendezve. Mindegyik henger egy pár egyforma szeleppel van ellátva, melyek mindegyike egy külső és egy belső hüvely között mozog. Az egyik szelep az éghető elegy betáplálására, a másik pedig a kipuffogásra van szánva. A rajz szerinti példánál a két szélső henger belső szelepei és a két középső henger külső szelepei szolgálnak a bebocsátásra, míg egy külső és egy belső henger két bebocsátó szelepét egy közös (31) cső táplálja a (32) fővezetékből. A kibocsátó szelepek a (33) toldatok révén vannak a közös (34) kipuffogó csőhöz kapcsolva. Az 1. ábrából láthatjuk, hogy egy-egy henger két szelepe között (35) válaszfal van elrendezve úgy, hogy a ki- és belépő gázok teljesen el vannak különítve. A fölső (2) rész és az (5) födőrész hűtőköpenyt képeznek a hengerek és szelepek számára, melyeknek fölső része, valamint a közös ki- és bebocsátó csatornát, határoló (36) fal teljesen hűtve van. A szelepek majdnem egész hosszukban körülvétetnek a hűtőköpeny által, miáltal rendkívül erélyes hűtést érünk el. A géptok alsó részében elrendezett (37) főtengely forgattyúi ^38) forgattyúrudak révén vannak a megfelelő (39) dugattyúkkal kapcsolva, melyek ismert szerkezetűek lehetnek; a főtengely szomszédos forgattyúi egymással 180°-nyi szöget zárhatnak be. A főtengely egyik vége a (40) lendkereket, másik vége pedig a (41) csigakereket hordja, mely a (42) csigakerék (43) tengelyére erősített (44) csigakerék révén hajtja a (45) csigakereket hordó (21) vezértengelyt. A (43) tengely a (46) golyós csapágyakban nyugszik. Az 5. ábrából láthatjuk, hogy a lassabban forgó (21) vezértengelyt a (37) főtengelyt 4:1 áttétellel hajtja. A 2. ábrából kitűnik, miszerint a (21) tengely közepe nincsen a hengerszelepek axisában, ami a szelepek működési idejének beállítására való tekintettel célszerű. A föltüntetett négyhengeres gép négy bebocsátó és négy kipuffogó szeleppel bír, melyek mindegyike a (19) csatlórudak révén van a (21) vezértengely (20) forgattyúihoz kapcsolva, melyek egymáshoz képest 45°-nyi szöggel vannak eltolva. A 2. ábra értelmében mindegyik henger a hengerfödél (50) zárólapjába csavart (49) gyújtóval bír. A géptok (51, 52, 53, 54) leszerelhető zárólapjai az egyes géprészek ellenőrzését teszik lehetővé. A (23) vezetőhüvelyeknek a föltüntetett módon való elrendezése biztosítja azt, hogy a ki- és beáramló gázoknak mindig bőséges út nyitható, mimellett a gázok áramlását a szelep aránylag lassú mozgása is élősegíti, minthogy a nyílások kellő ideig maradnak nyitva; a lassú szelepmozgást viszont a fő- és vezér tengely közti 4:1 áttétellel érjük el. A szelep sajátos elrendezése rendkívül biztosan gátolja meg a henger és a szelepház közti szivárgást. A belső (23) vezető-