56407. lajstromszámú szabadalom • Matinell csavarolás tekeasztalok részére

Megjelent 1912. évi junius hó 27-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL \ Jg * Já U X 56407. szám. VIII/c. OSZTÁLYMantinellcsavarolás tekeasztalok részére. HEINRICH SEIFERT & SÖHNE CÉG WIENBEN. A bejelentés napja 1911 junius hó 24-ike. Jelen találmány tárgya tekeasztalok mantinellcsavarolására vonatkozik és lényege abban áll, hogy a mantinellnek a kerettel való összeköttetésére eddigelé általánosan szokásos vízszintes csavarolás helyett függélyes csavarolás alkalmaztatik, mely első sorban a mantinellnek a kőasztallaphoz való merev és szabatos megerősítését teszi* lehetővé. A csatolt rajzon a találmány tárgyának példaképem kiviteli alakja függélyes metszetben van föltüntetve. E mantinellcsavarolás alkalmazása mellett a mantinell oldalrészeinek kiküszöbölésével az (1) kőlap egészen a (2) keret külső széléig terjed. A (3) mantinell alsó fölületének egész terjedelmében az (1) kőlap szélére fekszik föl és a kőlappal a függélyesen haladó (4) csavar által van összekötve, melynek fele az (5) burkolókeret fölemelése után minden további nélkül hozzáférhető. A kőlap (6) szövetbevonata a kőlap külső éle köré van feszítve, azután lefelé van hajlítva és szögek által a (2) kereten van megerősítve. A mantinell (7) szövetbevonata is a mantinell alsó fölületének hoszszában kifelé van vezetve, azután a mantinell külső fölületére fölfelé van hajlítva j és szögek által a mantinellhez van erő sítve. A függélyes csavarolásból adódó előnyök az alábbiakból tűnnek ki: Eddigelé csaknem általánosan csak a mantinell köttetett össze a kerettel egy csavarsor által úgy, hogy tehát a kőlap a mantinellel nem állott közvetlen összeköttetésben. Ha az ebből eredő hátrányokat kiküszöbölni akarták, akkor egy második vízszintes csavarsorra volt szükség, mely a mantinellt a kőlappal összekötötte. A megerősítésnek ez a módja természetesen költséges és körülményes volt és különösen a tekintetben nyújtott nehézséget, hogy a kőlap homlokfölületein furatokat kellett kiképezni. Jelen találmány értelmében azonban csak egy sor csavar szükséges és ennek dacára is legalább ugyanazon, sőt még nagyobb szilárdságot érünk el a mantinell és a kőlap között. A csavarolás szabatosabb lesz, mert két simára csiszolt fülölet fekszik egymásra, miáltal a mantinell viszonylagos helyzete szabatosan meghatároztatik. Ennek folytán nem történhetik meg, hogy egy új szövetbevonat fölhelyezése után a mantinell a csavarok egyenlőtlen meghúzása folytán kissé eltolódik és így egyes részei