56396. lajstromszámú szabadalom • Csavarbiztosítás

az anya magasságával megegyezik. A záró- • pecekre gyakorolt nyomás által a pecket -egy előre megállapított helyen hajlítjuk meg úgy, hogy egy (a) dudor (1. ábra) keletkezik. Ezen dudor a csavarorsó vagy -csavaranya üregébe hatol és ezáltal megakadályozza. hogy a zárópecek hosszirányban eltolódjék. Ha a (c) csavarorsóbán és (d) csavaranyában létesített (b) hornyok a tengelyiránnyal párhuzamosak, akkor az orsó hornyának fenekében egymástól egyenlő távolságban <e) üregeket létesítünk, mimellett szem előtt tartandó, hogy két-két üreg közötti távolság kisebb, mint a (d) csavaranya magassága. A zárópeceknek tehát mindenkor szembe kell kerülnie egy üreggel, úgy, hogy összenyomáskor az illető (e) üreg teljesen kitöltődik. A zárópecek összenyomás alkalmával az 1. ábrán föltüntetett alakot veszi föl, miáltal helyzetében biztosíttatik és egyidejűleg a csavaranyának az orsón való helyzetét is biztosítja. Az 5. és 6. ábrák más foganatosítási alakot mutatnak be. Eszerint az üregek a (b) horonynak nem a fenekében vannak elrendezve, hanem annak oldalában, mint azaz <f)-fel jelölt helyeken látható, miáltal természetesen ugyanazt az eredményt érjük el. A tengelyiránnyal párhuzamos (b) hornyok alkalmazása avval a hátránnyal bír. hogy a csavaranya csak akkor biztosítható, ha oly helyzetben van, hogy az anya hornya az orsó hornyával kerül szembe. Előnyösebb, ha az orsón csavarvonalban haladó (gl, g2, g3) (7. és 8. ábra) hornyokat alkalmazunk, minthogy ebben az esetben az anya hornya, mely a tengelyiránynyal párhuzamos, az orsó egyik hornyával mindig szembe kerül, föltéve, hogy a csavarorsó hornyának menetmagassága helyesen van megválasztva. Két horonynak keresztezésénél mindig keletkezik egy (h) üreg, illetőleg egy üres tér, mely ugyanarra a célra szolgálhat, mint az (e) és (f) üregek (3. és 5. ábra). A zárópecek ennél az elrendezésnél is a reá gyakorolt nyomás következtében úgy fog kihajolni, hogy a dudpr keletkezik. Hogy megakadályozzuk, hogy a (g) hornyok a (c) csavarorsónak meneteit gyöngítsék, a csavarvonalban haladó (g) hornyok magasságát oly nagyra választjuk, amilyenre csak lehetséges úgy, hogy a horony iránya a függőleges irányhoz lehetőleg közeledjék. Célszerűen három (gl, g2, g3) hornyot alkalmazunk egymástól egyenlő távolságban és a hornyok menetmagasságát úgy választjuk meg, hogy az a (d) csavaranya magasságának háromszorosa legyen. A (d) csavaranyában a tengelyiránnyal párhuzamosan kiképezett (i) horony tehát a csavarorsó három hornya közül legalább eggyel mindenkor kereszteződik. Ha a csavaranyában egymással szembenfekvő helyen egy-egy (i, k) hornyot alkalmazunk, akkor, ha a csavaranyának (i) hornya a (gl) hornyot az anyának fölső végénél keresztezi, a másik (k) horony a csavarorsónak másik hornyát pl. a (g2)-t, az anya alsó végénél keresztezi. Minthogy szükséges, hogy a zárópecek a dudorának fölvételére szolgáló tér elegendő nagy legyen, gondoskodnunk kell arról, hogy az (i, k) hornyok mélyebbek legyének, mint az (m) zárópecek átmérője és pedig a hornyok mélysége célszerűen ezen átmérőnek körülbelül másfélszerese legyen (10. ábra). Hogy a körülbelül egyharmad részével az anyából kiálló (m) zárópecek az (a) dudor létesítése céljából helyesen összenyomható legyen, oly berendezésekről kell gondoskodnunk, melyek megakadályozzák, hogy a csavarorsó menetei szenvedjenek. Ezen célból egy rövid (k) hengert alkalmazunk, melynek belvilága a (c) csavarorsó átmérőjének felel meg és amely alsó végén a (d) csavaranya keresztmetszetének megfelelően kiképezett mélyédéssel bír. Ezen rövid (o) henger egymással szembenfekvő két (p) és (q) furattal bír, melyek a csavaranya (i) és (k) hornyainak felelnek meg. Az (o) henger központos furata és a (p) és (q) furatok között tehát egy vékony (r) fal marad, mely elegendő arra, hogy a (c) csavarorsó meneteit az (s) átütőszerszám hatásától megvédje, mely szerszámot arra