56373. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

paszkodik. Ez a horony ferde (175) résszel bír. Ez a ferde rész a zárolótest hátramozgásánál azt létesíti, hogy a kivetőrúd gyorsan előre löketik és ezáltal a hüvelyt kiveti. A závárzattok (92—95. ábrák) előnyösen meghajlított és kellő alakra sajtolt acélbádogból van előállítva. Ezáltal a závárzattok könnyű és olcsó, azonban egyidejűleg a fegyver zárolója részére pontos és szilárd keret gyanánt működik. A závárza'tok két részből áll, nevezetesen a zároló tok-fenékből vagy keretből és a födélből v&gy fölső részből. A závárza^tokkeret egy vályúalakú testből áll, melyi a fölső oldalon befelé hajlított peremeliel bír, melyek egy-egy (222) bordában (9j| ábra) végződnek úgy, hogy a külső oldalon a (221) horony képeztetik, mely födél egy bordájának felel meg, miáltal a födél a keretre föltolható. A keret (158) lépcsőzése azon föntemlített fölületet képezi, amelyhez a cső a hátrafutásnál hozzáfekszik és így hátramozgásában megakasztatik. A zárolófej (4) vezetőtoldata az (5) horonyban mozog. A keret feneke a (158) lépcsőzés mögött a (224) hosszhorony alakjára van-sajtolva, melyben a (2) zárolótuskó csúszik, amennyiben a zárolótuskó (111) fölületeivel (66. ábra) e horonyba lép. A horony mellső részében a (213) hasíték van az elcsattantószerkezet ós a csőrögzítő részére kivágva. A (222) bordák belső oldalán (225) hornyok vannak kiképezve, melyeknek a (2) zárolótuskón alkalmazott vezetőbordák felelnek meg. A (33) hasíték a feszítőemeltyű részére van kiképezve. A (226) hornyok (92. ábra) a fogantyúkéngyei megerősítésére szolgálnak. A závárzattokkeret és födél alakja és elrendezése nem szorul további leírásra, minthogy a rajzokból világosan kitűnik. A (250) kartámasz (97—103. ábrák) elől a (251) fölfekvésben végződik, melynek fölső oldala (252) vezetőlécekkel van ellátva; az utóbbiaknak a závárzattok (226) hornyai (92. és 97. ábrák) felelnek meg. A fölfekvés alsó oldalán (253)-nál egv,. a (256) rúgó által befolyásolt (254) nyomótag van forgathatóan elrendezve, melynek (255) orra a závárzattok alsó oldalán alkalmazott (a rajzon föl nem tüntetett) hornyokkal kapcsolatba hozható. Ez az elrendezés lehetővé teszi, a kartámasz helyzetének szabályozását. A 9. ábra a biztosítónyomótag vagy az önműködő elcsattantórúd egy módosított kiviteli alakját mutatja. Ez a módosítás abban áll, hogy (11) ütőszögen a lefelé nyúló (12) kar van elrendezve. E kar az előrenyúló (15) toldattal bír, melynek mellső végén a (16) ferde fölület van alkalmazva. Ha az (1) zárolófej a zárás céljából elforgattatik, akkor a (15) toldat a zárolófej (4) és (10) toldata közé nyúlik. Ha ellenben a zárolófej a nyitás céljára forgattatik el, akkor a (15) toldat a zárolófej (4) toldatába ütközik és ezáltal az ütőszög hátrahúzott helyzetben fogvatartatik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő lőfegyver csúszó csővel és elreteszelt závárzattal, jellemezve azáltal, hogy a zárolótest csak egyenes vonalban mozgatható (2) zárolótuskóból és egy az utóbbin forgathatóan elrendezett (1) zárolófejből áll, mely (3) elreteszelőszemölcsökkeí és ezek között lévő nyakrésszel van ellátva, melynek hossza megfelel a csövön lévő (7) elreteszelőszemölcsök hosszának úgy, hogy a zárolófej a csővel elreteszelhető, mimellett a zárolófej a (4) vezetőtoldattal a závárzattok csavaralakú mellső véggel biró (5) hornyába kap'aszkodik úgy, hogy a cső hátra-, illetve előremozgása közben a zárolófej az egyik vagy másik értelemben forgómozgást kap, míg az (5) horony egyenes hátsó része a forgást megakadályozza úgy, hogy a zárolófej az előremozgás alatt mindegyik ponton ugyanazon sugárirányú helyzetet foglalja el a zárolótuskóhoz képest, mint a hátramozgásnál. 2. Az 1. igénypont szerinti lőfegyver kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az (1) zárolófej a (2) zárolótuskó mellső