56373. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

— 7 — •előremozgása megszakíttatik és a szán kényszeríttetik, hogy fölfelé mozogjon (52. és 53. ábra), azaz a (110) csúsztatópályán fölfelé csússzon, míg a töltényt szabaddá tette. Ebben a pillanatban a (2) zárolótuskón alkalmazott ferde (99) fölület a (73) rögzítődarab (58) toldatát lenyomta úgy, hogy a, cső a záróiéval együtt előre mozoghat. E vízszintes mozgásban a (91) szán résztvesz •és azután a (105) váll a (pontozott vonalakkal jelölt) függélyes (100) fölületbe ütközik, mely az adagolótokon van elrendezve; a zároló további előremozgása által a szán (110) csúsztatópálya ékhatása következtében fölemeltetik úgy, hogy a szán új 'töltényt fog meg (54. ábra). A töltény szalag egy csúsztatódarab segélyével fokozatosan mozgattatik, mely csúsztatódarab egy tok harántvezetékeiben a hátsó csőrész fölött van elrendezve. A cső mozgásának e csúsztatódarabra való átvitele céljából egy emeltyű van elrendezve, •mely az említett tokban forgatható. Az emeltyű egy a csővel összekötött rész ferde hasítékába bekapaszkodó toldattal és egy második toldattal van ellátva, mely a csúsztatódarabbal áll kapcsolatban. Ez az elrendezés egyszerű mozgásátvitelt, valamint a •szerkezet nyugodt és biztos működését teszi lehetővé. A 70—80. ábrákban (121) jelöli az adagolótokon mely a fegyver závárzattokján 'vagy keretén a kereten lévő (141) bordák segélyével és a závárzat (140) födele segélyével van megerősítve, mely födél az adagolótok fölött az utóbbinak fölső részében lévő toldatok között terjed. Az adagolótok sajtolás által különlegesen alakított fémbádogból allítható elő. A tok melső vé:gén lévő (122) kiugrás függélyes (137) fu Tattal bír, mely a (123) hajtókar (136) forgáscsapja részére csapágy gyanánt szolgál. A tok (124)-nél haránthornyokkal van ellátva, melyek a (120) csúsztatódarab (125) bordáiinak vezetékeit képezik. A (120) csúsztatódarab középen a lökőrész (78. ábra) és ennek (127) rúgója részére nyitott hellyel bír. Ez a lökőrész két (148, 149) karral bír, melyek közül az utóbbi a töltényt meglöki és az előbbi meggörbítétt végével a töltény vagy a szalag töltény tartójának fölső oldalára fölfekszik, (73. ábra). A lökőrész hornyolt (126) végével a csúsztatódarab oldalán alkalmazott legömbölyített (128) borda fölső oldalára fekszik és lengő mozgást végezhet. A (127) rúgó a lökőrészt helyzetében tartja. A csúsztatódarab a lökőrésszel és a rúgóval jobbról nyomatik helyzetébe és baloldalt azávárzattok (131) oldallemezével határos, mimellett a csúsztatódarab (135) kivágása ily módon adogatótok fölső oldalában lévő (133) hasíték alatt jobboldalra kerül. A (123) hajtókar (75. ábra) ebben a hasítékban van elrendezve úgy, hogy a (123) kar legömbölyített (134) vége a csúsztatódarab (135) kivágásába lép, miáltal a csúsztatódarabnak a másik oldal felé való mozgása határolva van. A (123) hajtókar (136) forgáspontja a (137) furatban fekszik és a kar alsó oldala (138) toldattal van ellátva, mely a mozgásnak a fegyver csövéről a csúsztatódarabra való átvitelére szolgál. A (138) toldat az adogatótok (143) hasítékán átnyúlik és olymódon van elrendezve, hogy a lövedék oldalát éppen érinti, amikor a lövedék a tulajdonképeni töltőhelyzetben foglal helyet, miáltal a (138) toldat a tölténynek a (91) fogóhoz képest való kellő helyzetét biztosítja. A hajtókar a fölső oldalán alkalmazott (139) toldat által biztosíttatik helyzetében, mely toldat a (140) födél alsó oldalába nyúlik. A (138) toldat alsó vége a vezetődarab (146) ferde kivágásába, illetve hasítékába (79. ábra) lép be, mely vezetődarab a cső fölső oldalán van elrendezve és a hosszirányú eltolódás ellen (144) toldatok segélyével biztosíttatik, melyek a cső megfelelő (145) kivágásaiba kapaszkodnak (80 ábra). A vezetődarabban lévő ferde (146) hasíték egyenes vonalúan végződik úgy, hogy a hozzávezetés valamivel előbb fejeztetik be, mielőtt a cső az előremozgásnál nyugalomba kerül; ezáltal a (91) fogónak kellő idő áll rendelkezésre egy töltény odavezetésére, mielőtt a hátramozgás megkezdődik. A most leírt működési mód a hátralökő-