56347. lajstromszámú szabadalom • Önműködő pneumatikus gumiabroncs a szabadlevegővel közlekedő kamrákkal

említett hátrányok teljesen ki vannak kii- I szöbölve és pedig azáltal, hogy az anyag a cellákhoz képest tökéletesen egyenletesen és célszerűen van elosztva. A találmány tárgyát képező pneumatikus abroncs a mellékelt rajznak 4- 6. ábráibán egy foganatosítási alakjában van föltüntetve, ahol is a . 4. ábra síkba fejtett metszet az 5. ábrának XI—XI vonala szerint. Az 5. ábra metszet a 4. ábrának Yl—Y1 vonala szerint. A 6. ábra részleges oldalnézet. Az (e) cellákat (4. ábra) környező anyag vastagsága tökéletesen egyenletes, amennyiben az úgy az oldalakon, mint két, egymás után következő cella között és a függélyes metszetben (5. ábra) is mindenütt az (al) mértékkel egyenlő, amiért js az abroncs nem tekinthető többé egy, különböző, egymással összekötött elemekből álló, hanem teljesen homogén, egységes testnek. Ezen célból az (e) cellák előnyösen akként vannak egymáshoz közelítve, hogy a határoló (c) körök (4. ábra) nem egymást, hanem a belső (1) köröket érintik. A celláknak (cl) szélessége (5. ábra) és (dl) magassága egymással egyenlő, hogy az (al) vastagság lehetőleg állandó legyen ; továbbá az oldálas (d) ürrészek (6. ábra) a gördülési fölülethez képest nagyobb és pedig oly magasságban vannak elrendezve, hogy maguk áz üríészek az (e) cellákkal/ áz ürrészeknek legmélyebb pontja pedig a cellák középpontjával egyenlő magasságban fekszik. Azbnkívül az ürrészeknek (bl) mélysége (4. ábía akként van megszabva, hogy az (al) vastagság a cellának, legszélesebb részén átmenő vízszintes metszet síkjában tényleg mindenütt be legyen tartva. A leírt abroncs a magasság irányában három övre oszlik, melyek mindegyikének megvan a maga speciális szerepe. Nevezetesen altalaj és a celláknak, valamint a külső ürrészeknek alsó része között a gördülési öv foglal helyet, mely azokat a nagyobb lökéseket, melyeket már nem képes absorbeálni, a középső utánaengedő övvel közli, mely a celláknak és az oldalas ül'részeknek egész hatásos magasságára terjed ki és mely a függélyes irányban mutatkozó könnyű deformálódhatása, valamint a szabad levegővel közlekedő celláknak sajátos működése folytán az összes nagyobb lökéseket absorbeálja; végül ezen övhöz a fölső illesztési öv csatlakozik, mely az abroncsnak a keréktalpon való megtámasztására és rögzítésére szolgál. Az abroncsnak harántmetszete (5. ábra) kissé meggörbített, majdnem egyenes oldalakkal határolt trapéz alakjával bír, melynek a legszélesebb részt képező alaprésze a fémből készült (g) keréktalpba van beágyazva, mely ezen célból a lapos (h) oldalperemekkel van ellátva ; ezek oly magasak, hogy az abroncsnak alaprészét jól befogják és hogy megakadályozzák az abroncsnak kifordulását anélkül, hogy ezen alaprészt, az eddigi ily abroncsokkal szemben (2. ábra) bármiképpen is gyöngítenék. Megjegyzendő, hogy az ürrészek külső körvonalának alakja az említett föltételeknek mindenkori kielégithetése céljából módosítható és hogy az (e) cellák nemcsak a szabad levegővel közlekedhetnek, mely célból az (m) furatok vannak kiképezve, hanem, akar valamennyien, akár csoportonként, egymással is közlekedésbe hozhatók. Lehet továbbá a gördülési fölületet vagy az (i) haránthornyokkal (6. ábra) és egy vagy több (jí hosszhoronnyal (5. ábra) vagy pedig fémszögecsekkel ellátni oly célból, hogy ezen fölület csúszásgátló fölület gyanánt hasson. I * SZABADALMI IGÉNY. 1. Önműködő pneumatikus gumiabroncs, melynél a szabad levegővel és esetleg egymással is közlekedő celláknak ejgv sora van belül kiképezve, jellemezve egymástól oly távolságban elrendezett cellák, továbbá oly mélyen és oly magasságban kiképezett oldalas ürrészek átyal, hogy az abroncsnak a cellák legr szélesebb részén átmenő gyűrűalakú metszetében a gumíanyag vastagsága úgy az abroncsnak oldalain, minta szom-