56315. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kötözőkészülék szalmasajtók számára
a 2. ábrából látható módon szorítóberendezésben rögzíttetik. Ha a bál a kívánt nagyságot már elérte, a kötözőkészüléket a mérőkerék ismert módon önműködően bekapcsolja, miáltal a (H) tü a fonalat fölhozza és a bál hátsó, negyedik oldalán is áthurkolja. A két fonalrész ekkor az orr hátán egymás mellett fekszik (3. ábra). A (H) tü továbbmozgásánál a fonal a (G) f'ugóorron eltolatik és a (gl) csúcs mögé vezettetik (4-—6. ábra). Ezután a (dl) fogazás az (el) fogaskerékkel kerül kapcsolatba, miáltal az (E) csontozó forgása alkalmával mindkét fonalvéget az orr köré hurkolja, emellett az (S) vezetékhez való ütközés által pofáit szétnyitja <ö. ábra> és a kiindulási helyzetbe való visszatérése alkalmával a csontozó és a fogó közé feszített fonal végeket rögzíti (7. és 8. ábra). Minthogy a hurok képzése alkalmával tüb!) fonalra van szükségünk, az (F) szán azonban utánaengedően van ágyazva, az (F) szán és ezzel együtt a fonal is az (fi) rúgó feszítő erejének legyőzése mellett a csomozó felé húzatik: ezáltal rövid csomózást érünk el. Ha a hurokképzés megtörtént, a szabálytalan alakú (p) tárcsa lép működésbe és leszorítja az (0) emelőt, miáltal a (I) szorítóberendezés az (L) rugóval szemben elmozgattatik. Eközben a (G) fogóorr és az (il) szorítóág között lévő fonalvég szabaddá válik és egyidejűleg a (G) fogóorr és az (m) kés között fekvő zsinórt a kés átvágja, amennyiben a fogóorr (g2) hézagába hatol ;8. ábra). Egyidejűleg az (n) rúgó is működésbe kerül és a fonalnak a tű fölött elhaladó végét, mely nincsen megfeszítve azáltal rögzíti, hogy azt a fogóorrhoz szólítja (8. és 9. ábra). A hurok lehúzását maga az (S) fonalvezeték eszközli, amennyiben kettős emelő gyanánt van kiképezve, melynek a esomozó alatt fekvő, megfelelően kiképezett vége szolgál a fonal vezetéke gyanánt, míg másik vége az (s) görgő segélyével a (D) hajtókerék (t) vezetékhornya által a kellő időben oldalt elmozgattatik. A tű visszamenete alkalmával a fonal a még nyitott (G, il) szorítóba hatol és a szorítóberendezésnek a kiindulási lietyzetbe való átmenetele alkalmával ismét rögzíttetik. A kötözőkészüléknek a leírt módon való kiképzése mellett, annak következtében, hogy a szorítókészülék enged, nemcsak rövid csomózást érünk el, hanem a kötözőfonal megsérülését is tikerüljök, minthogy a beszorított fonalat a csomózás alkalmával nem kell úgy, mint az ismert berendezéseknél a szorítóberendezésen áthúzni. Tehát gyöngébb fonalat is használhatunk, minthogy már nem kell a fonalnak a szorítóbereüdezésen való áthúzása által előidézett megsérülésére tekintettel lennünk. Ezenkívül a találmány tárgyát képező berendezésnek a hasonlóan működő ismert berendezésekkel szemben az az előnye, hogy minden egyes csomózás alkalmával csak az egyik fonalat vágjuk át, tehát azt a hulladékot. mely a csomozóorr fölött fekvő mindkét fonal átvágása folytán keletkezik, teljesen elkerüljük. Ezek mind oly körülmények. melyek a fonalfogyasztást lényegesen csökkentik. Szabadalmi igények. 1. Önműködő kötözőkészülék szalmasajtók számára, jellemezve a fonalirányban utánaengedő, a fonalfogó, szorító- és levágókészüléket körülfogó (F) szán által, melj'en a szorító és levágókészülék oly módon van mczgathatóan ágyazva, hogy a csomózás után csak a tü fölött vezetett fonalvég vágatik át és az újonnan keletkezett zsinórvég a szorítószerkezetben erősen megfogatik. 2. Az 1. igényben védett kötözőkészülék foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a kötözővel szemben a fonalirányban rúgósan utánengedő (F) szán van elrendezve, mely csap körül forgatható villaalakú (J) szorítószerkezetet tart, melynek ágai a szánon helytállóan elrendezett (G) fogóorrat veszik körül úgy, hogy a szabad fonalvég a fogóorr és az (il) szorítószerkezet között van megfogva, míg a tű által vezetett második fonalvég a fogóorr kiképzése által ezalatt van vezetve, mimellett a (J) szorítóvillát az
