56304. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés lábbeli készítésére

— 2 -tára feszítő berendezésbe tesszük, mely a beillesztett (4) kaptát egészen a cipő orráig taszítja előre; a kapta a szár kifeszítéaét és a béltalp és szárbélés lesajtolását eszközli. A feszítő hatás növelése céljából a sarokrészbe a kapta beszorítása előtt beállítható, kanálszerű (5) pofát vezetünk be, melyről a kapta beszorítása után a sarokrészt a (6) bőrszalag segítségével a hátsó kaptarészre húzzuk. Ha a kaptát a munkadarabba beillesztettük, a sarokrészt alkalmas módon befoglaljuk, a talppal összekötjük és a sarkat elkészítjük. Hogy a saroknak belülről való megerősítése céljából ne legyünk kénytelenek a cipőt a kaptáról levenni, amint eddig kellett, hanem a sarok készítését azonnal a sarokrész elkészítése után eszközölhessük, a sarok rögzítésére való szögeket a megfelelő (7) furatokkal ellátott kaptán át verjük a sarokba (8. ábra). Ennek következtében a sarkak megerősítésére fordított munka olcsóbb és pontosabb. Az eljárás foganatosítására való kaptára feszítő berendezés lényegében a (8) csavarorsóból áll, melynek ' csavaranyját a csavarorsóra merőleges tengely körül lendíthető (9) harántgerenda képezi; a harántgerenda a (10) kengyelben van ágyazva, melynek (11) forgáscsapjai a (13) alaplemez (12) csapágyaiban foroghatnak; a (10) kengyel a (14) csavarorsó vagy más megfelelő elem segítségével a (15) vezetéktuskókon a munkadarab nagyságának megfelelő helyzetben rögzíthetők. A (8 ) csavarorsó mellső végén a (16) villa van alkalmazva, mely (17) hasítékaival a kapta hátsó részében elrendezett lyukba dugott (18) csapba kapaszkodik és ezen csap útján a kaptát hajtja, ha a csavarorsót a ráerősített kézikerék forgatása által előremozgatjuk. A munkadarabnak a berendezésbe való beillesztésére szolgál a talpat alátámasztó (19) lemez, mely a talp kímélése czéljából a (20) bevonattal van ellátva és melyen a (21) hasítékok útján vezetett, beállítható (22) szorítópofák vannak a talp beszorítására alkalmazva. A (19) lemez a (23) csapok körül forgatható úgy, hogy a kaptának a (20) szorítópofák által tartott munkadarabba való beillesztésénél fölemelkedik (az 5. ábrán szakadozott vonalakkal jelzett helyzetbe) és csak a kapta beszorítása után sülyed ismét le (7. ábra). A talpat a (20) szorítópofákon kívül még a (25) satu vagy efféle berendezés is rögzíti, mely célból a talpat lefelé hajlítjuk úgy, hogy egyúttal az (5) kanál is könnyen bevezethető. A talpnak lefelé hajlított része a (19) lemeznek megfelelő alakú hátsó végére támaszkodik. A munkadarab további kifeszítésére való a szár fűzőgyűrűin áthúzott és a (26) horgokba vagy effélékbe beakasztható (27) zsinór. A (26) horgok a (9) harántgerendában vannak beállíthatóan ágyazva, mely célból mellső szárvégük szögletes keresztmetszetű és horonyban van vezetve, hátsó szárvégük pedig csavarmenetes. Hogy a kapta beszorításánál a cipő orrának befelé való domborítása által a szárnak a rámához, illetőleg a talphoz való illesztése helyének megfelelő alakot adhassunk, valamint, hogy a munkadarabot a foglaló berendezésben még biztosabban rögzítsük, a (28) sodronyhurok van alkalmazva, melyet a cipő mellső része közé illesztünk és hátul feszítő berendezésbe fogunk be; ezen feszítő berendezés a (29) horgokból vagy effélékből áll, melyek a, (30) szánvezeték útján eltolhatóan vannak a (24) orsó (31) tartóján ágyazva és a (32) csavarorsók segítségével állíthatók be. Ha a berendezés a kaptát a munkadarabba beszorította, a (6) szalag segítségével a sarokrészt a kaptára húzzuk (a 7. ábrán szakadozott vonalakkal jelzett helyzetbe), a (16) villát a (18) csapból kikapcsoljuk és a (10) kengyelt a (8) csavarorsó útján előre fektetjük át; erre az (5) pofát meglazítjuk és a talpvéget a (25) satuból kioldjuk. Az ily módon készített cipő jelentékenyen könnyebb, mint bármily más módon készített, ezenkívül legalább ugyanoly tartósság mellett sokkal rugalmasabb. A kaptának néhány, pl. öt (7) furata van, melyek fémhüvelyekkel vannak bélelve éa