56260. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fúvóhangszereken való játszásra

A 2. ábrán fuvolás számára való szájcső van föltüntetve, mely a fuvola vízszintes tartásának megfelelően van kiképezve, A szájcső több, pl. három (a, b, c) részből áll, melyek vagy csukló és rugók által, vagy pedig, mint itt, (d) kaucsukcsődarabok által vannak összekötve,; hogy bármely irányban a beállítás könnyen megtörténhessék. A cső tehát könnyedén az ínyhez szorítva tartatik és ennek ellenére is a szájnak és ajkaknak folytonosan változó helyzeteit követi. Az (e) fogló az (n) hozzávezetőtömítő tartja. A cső köré hajlított (f) fémszalag, melynek végei egy bevágással bírnak, a berendezésnek a hangszerre való erősítésére és a beállítás megkönnyítésére szolgál. A szájcső középső (6) része, valamint alsó (c) része körkeresztmetszetű, a fölső (a) rész pedig erősen elliptikus keresztmetszetű ;és úgy van meghajlítva, hogy az a levegőt egészen természetesen, kényszer nélkül az ajkakon és fogakon át közvetlenül az ínyre, a nyelv fölé bocsáthatja. A tulajdonképeni szájcsőtartó (3. ábra), mely minden hangszer iszámára megfelelően rendeztetik be, egy fuvola számára a (h) csavarral birö (g) fémdarabból áll, mely fémdarab vagy csavarok segélyével közvetlenül a hangszerre van szilárdan erősítve vagy, mint jelen esetben, a fémből való (i) szalagra van erősítve, hogy a hangszertől egésziön eltávolítható legyen. A körülbelül 5 mm. széles, és ;

1 mm. vastag (i) szalag la (k) csavar és iaz(l) orr, valamint a (g) fémdarab csavarmenetei által a beállítás után erősen a hangszerhez szorítható. Mihelyt ;

a szájcsövet használni akarjuk, az (f) fémszalag bevágása a (h) csavar fölé tolatik és ezen erősen meghúzatik. A külön légforrás gyanánt szolgáló fújtató (7. ábra) egy visszacsapó szeleppel van ellátva annak megakadályozására, hogy a játéknál a tüdőből a fúvökába levegő fúvassák. Az (n) tömlő egyik vége a fúvókánál lévő csővégre, másik vége pedig a fújtatáshoz erősíttetik meg. A fújtató rendesen a zenész széke elé állíttatik és lábnyomás által mozgattatik. A zenész tehát a levegő mennyiségének és ?iyomásának, valamint a légszállítás tartamának pontos meghatározására képes. Ebből nyilvánvalók a jelzett előnyök. Lehetséges továbbá, hogy olyan helyeken, ahol külösen erősen kell játszani, a tüdőből jövő levegőn kívül egyidejűleg a hangszerbe a c&őből is juttatunk levegőt. A fújtató helyett a levegőt szakadatlanul, pl. egy légszabályozással ellátott kis motor által is szállíthatjuk, ez esetben a zenésznek magának nem is kell fújni, hanem csak ajkait igazítani. A lélegzés jalen esetben az orron keresztül történik. Az (n) tömlőt célszerűen a balkéz mutató-és hüvelykújja között lévő üregben tartjuk és az a balkaron lefelé halad, tehát nem föltűnő. Világos, hogy a találmány nemcsak fuvolához, hanem megfelelő változtatással más fúvóhangszerekre, mint pl. trombita, kürt, harsona, tuba, oboa, fagott, klarinét, szaxafon és hasonlókra alkalmazható anélkül, hogy a találmány lényegétől eltérnénk, amennyiben a szájüregbe egy külön légforrásból levegőt vezetünk be. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás fúvóhangszerekeH való játszásra, azáltal jellemezve, hogy a rendes lélegzetvételi levegőn kívül1

egy külön légfoirásból a szájüregbe levegőt vezetünk be, hogy a lélegzetvétel alatt hangmegszakítás ne történjék és játék közben a hangszerbe szükség szerint nagyobb mennyiségű levegőt vezethessünk be. 2. Az 1. igényben védett eljárás foganatosítására szolgáló berendezés, jellemezve egy vagy több, a hangszeren könnyen levehetőén, mozgathatóan és beállíthatóan alkalmazott, nyomóié gforrással összeköttetésben ál JÓ szájdarab által. (1 rajzlap melléklett®'.1 PALIAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOVDAJA B'uLAPESTEtí