56237. lajstromszámú szabadalom • Önműködően beálló dagasztóteknőhajtás keverő és dagasztógépek számára

Meg-jelent 1912. évi május hó 31-én. MAGY. SZABADALMI Km. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 562B7. szám. X/j. OSZTÁLY. Önműködően beálló dagasztóteknöhaj tás keverő- és dagasztógépek számára. IFJ. DANIA ERNŐ GYÁROS WIENBEN. A bejelentés napja 1911 julias hó 31-ike. Elsőbbsége 1910 augusztus hó 1-je. Jelen találmány forgó dagasztóteknővel biró keverő- és dagasztógépekre vonatkozik és a találmány tárgya a dagasztóteknő hajtása. Jelen találmány tárgya az önműködően beálló és rugalmasan utánengedő hajtóelem által különbözik az eddig ismert 'forgóteknőhajtásoktól a kitolható dagasztóteknőknél, melyek csigával vagy hasonlóval fölszerelve azt a hátrányt mutatják, hogy a betolásnál a bekapaszkodás hiányos, vagy hogy a teknő forgatását közvetítő elemnek a hajtóelembe való ütközése által rongálódások lépnek föl. A csatolt rajz a találmány tárgyának példaképem kiviteli alakját mutatja. Az 1. ábra a találmány tárgyának függélyes hosszmetszete és a 2. ábra függélyes keresztmetszete. A (b) gépállványzat (a) csapja körül lengethető, a (c) rugóval terhelt (d) csapágy az (e) tengelyt tartja, mely az (f) fogaskerék által haj tátik. Az (e) tengelyen a (g) dörzsvagy fogazott tárcsa ül, mely az (i) teknő (h) dörzs- vagy fogaskoszorújába kapaszkodik. A lengő (d) csapágy kitolt teknő mellett egyrészt a (c) rúgó nyomása által a (k) állítócsavarba való ütközés által határoltatik, másrészt a vóghelyzetbe betolt és ebben a helyzetben rögzített keverőteknő mellett a (g) és (h) hajtás fogfejeinek esetleges egymásra ütközése által határoltatik. A (d) csapágy forgáspontját képező (a) csap helyzete olymódon van választva, hogy az (f) kerék fogoldalainak eltolódása az osztó-és fejkörön belül történik. A betolt teknő a dörzs- vagy fogkoszorúval az előrelengett, a (k) csavarhoz támaszkodó hajtótáresával érintkezésbe kerül és a hajtótárcsát rugalmasan utánengedően addig visszanyomja, míg a teknőkocsi rögzítőberendezéséhez fekszik. Dörzshajtás esetén ezáltal már a fg és h) tárcsák helyes bekapaszkodása is biztosíttatik, míg fogashajtásnál az esetleg a fogfejekre fölfekvő hajtótárcsa az üzembe helyezésnél a (c) rúgó nyomása által a (h) koszorú következő foghézagába szoríttatik, miáltal szintén helyes bekapaszkodást érünk el. Ha. valamely különleges körülmény (egy idegen testnek a dagasztókarok és a teknőfal közé való akadása) következtében a (g és h) közötti egyébként jeleritéktelen átvitelben túlterhelés lépne fel, akkor az (f) hajtótárcsa a (c) rúgónak megfelelő erősre készítése mellett a fogtúlnyomás által a rúgó felé kitérne és így a fogak kikapaszkodnának, miáltal a dagasztókarok