56173. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ellenálláskemence

Jiengerbe ennek eltávolításánál sem léphet be levegő és a henger izzó falai nem sérülhetnek meg. A (TI) tégelyemelő vagy fölvonó úgy is képezhető ki, hogy nemcsak a belső tégely •emelésére alkalmas, hanem, mint az 1. ábrából látható, a további (A) toldat útján a hevítőcsövet is a burkolatából kitolja. Ez esetben a hevítőcső kicserélése nehézséget nem okoz, mert a szigetelőanyagnak kényelmetlen beépítése és betöltése elesik, csak arról kell gondoskodni, hogy a hevítő csövet oly masszába, pl. magnéziába ágyazzuk, mely a melegben zsugorodik és megkeményedik és szilárd kérget képez, melybe az új hevítőcső egyszerűen betolható. A hevítőcső maga, mint már említettük, szénből, grafitból, grafitagyagból vagy hasonló anyagból áll, mint ez már ismeretes és az áram neme szerint különbözően van kiképezve. Az áram iránya azonban a cső tengelyéhez mindig párhuzamos. Az 1. ábrán a hevítőhenger legegyszerűbb kivitele van föltüntetve, mely kétpólusú áramhálózathoz való kapcsolásra alkalmas. A (H) cső a (Pl, P2) kontaktusokkal van ellátva. A 4. ábrán háromvezetékes áramhálózatlioz, pl. háromfázisú áramforráshoz való kapcsolásra alkalmas hevítőhenger van föltüntetve. Az egy darabból álló hevítőcső, ez esetben két kinyúló (R, Rl) bordával van •ellátva, melyek a (P3, P4) kontaktusokkal vannak fölszerelve. A kapcsolás az ábrából kitűnik. Az 5. ábrán szintén oly hevítőhenger van föltüntetve, mely több, mint kétpólusú vezetékrendszerhez való kapcsolásra alkalmas. A hevítőcső ezen kiképzésnél három vagy több bevágással van ellátva, melyek a csövet csaknem teljesen egyenlő részekre osztják. A részek egyik végükön összefüggnek és így jó kontaktust alkotnak. A bevágások által képezett közöket nagy mértékben tűzálló szigetelőanyaggal töltjük ki. Az áramhozzávezetés itt az egyik végen .három vagy több külön (Pl, P2, P3) kontaktus által történik, míg a másirC végen a cső még összefügg és így az áram akadálytalanul áthaladhat. Nagyobb méreteknél, amikor három vagytöbb egymástól teljesen külön álló hevítőszegmenst alkalmazunk, a szegmenseknek közös kontaktus által elektromos összeköttetést adunk és egyúttal azokat mechanikailag is szilárdan összekapcsoljuk. A 4. ábrán föltüntetett kapcsolás, melynél a hevítőhenger egy darabból áll, csak kisebb hengereknél használható, míg nagyobb méreteknél a hengert meg kell osztani. A megosztás pl. a 6. ábrán látható módon végezhető. A henger három (a, b, c) részből áll, melyeket a (Pl, P2. P3, P4) polusdarabok kötnek össze és melyek a polusdarabokkal együtt az (S, 81) béklyók és az (F, FI) csavarok által összeszoríttatnak; ezáltal több kontaktushellyel ellátott összefüggő hevítőhengert kapunk. Az (a, b, c) hevítő csövek három fűtési övet képeznek, melyek az egyes áramágak szabályozása által különböző hőfokokat .szolgáltathatnak. Ez az elektromos tégelyhevítésnél nagy előnyt képez, minthogy gyakran nagyon is kívánatos a legnagyobb meleget fölül, alul vagy a középen alkalmazni. Belső bélés, illetve az ömlesztendő an'yag tulajdonképeni tartálya gyanánt a hőfokok magassága szerint különböző anyagokat használunk. 1800 C fokig terjedő hőfokokhoz agyagból vagy grafitagyagból álló tartályok alkalmasak. Ezen tartályokat lehetőleg pontos alakban állítjuk elő úgy, hogy a hevítőhengerbe jól beleillenek. Minthogy teljesen pontos illeszkedést elérni nem lehet, erre azonban a hevítőhenger oxidációjának elkerülésére és a jó hőátvitelre való tekintettel mégis törekedni kell, a pontos illeszkedést a megtöltött belső tégely túlhevítése által érhetjük el. Minden agyag bizonyos hőfoknál kissé meglágyul. Elegendő tehát, ha a megtöltött tégelyben ezt a hőfokot létrehozzuk, mikor is a tégely nagy súlyú tartalma a tégely falát erősen a fűtőhengerhez szorítja úgy, hogy kitűnő illeszkedést