56126. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyomófestékek előállítására szövetnyomás számára
Megjelent 1912. évi május iió 31-én. MAGY. gg|| KIR. SZABADALMI Pgjj f HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 56126. szám. XIV/e. OSZTÁLY. Eljárás nyomófestékek előállítására szövetnyomás számára. WECHSLER SIMON KERESKEDŐ BÉCSBEN. A bejelentés napja 1911 október hó 11-ike. Elsőbbsége 1908 április hó 10-ike. A szövetnyomásnál használatos különböző festőanyagok az ismeretes sűrítőanyagok alkalmazásánál tudvalevőleg nem adnak kifogástalan eredményeket az előállítandó nyomóminta tisztasága és élessége tekintetében, ha a szövetpálya nyomása domborúan mart hengerekkel történik, amelyek a gravírozott hengerekkel szemben lényegesen nagyobb olcsóságuk által tűnnek ki. Ezektől a hátrányoktól például az illető festőanyagnak szokásos módon oldatba való átvitele és azután zsíros festéksűrűsítő szerekkel, például lenolajfirnisszel való keverés útján előállított nyomófestékek sem men- 1 tesek, mert a zsíros sűrítőanyagokkal való keverés előtt oldatba átvitt festőanyagnak fölnyomásánál domborúan mart nyomófölületek segélyével (hengerekkel vagy lapokkal) az eközben gyakorolt nyomás folytán az oldószer gyanánt használt víz a festékmasszából kisajtoltatik és ez által a nyomóminta kevésbé éles volta illetve szétfolyása jön létre. Még akkor is, ha az oldatba hozott festőanyagokból a sűrítőszerekkel való keverés előtt a víztartalmat a lehető legnagyobb százalékmennyiségben újra eltávolítjuk, tehát a festőanyagokat tésztaszerű, sőt szilárd állapotba visszük át és csak azután keverjük el valamely zsíros sűrítőszerrel, csak nehezen lehet az ilyen festékekkel nyomni. Lágy, vékony szövetek számára ezen festőanyagok egyáltalában nem alkalmazhátók, mert azokat a nyomólap a leemelésnél magával viszi. A jelen találmány tárgya már most eljárás a szövetnyomásnál használt festékeknek olyan előkészítésére, hogy azokat szövetpályán domborúan mart hengerekkel kifogástalan módon lehet nyomni, illetve, hogy azok emellett mindig kifogástalan , nyomómintákat adnak. A szóbanforgó eljárás lényegileg azáltal van jellemezve, hogy a fölnyomandó, száraz, poralakú festőanyagot, anélkül, hogy azt előbb oldatba hoznók, először firnisszel és glicerinnel bensőleg összekeverjük és azután az egészhez olyan ismert minőségű keveréket adunk, amelynek alkatrészei: (1) glicerin, (2) valamely alkálisó, pl. szóda, (3) borkő, (4) valamely gyantaolaj és (5) firnisz, amely keverék «hygrol» kereskedelmi elnevezés alatt kő- és fénynyomás számára való festékek előállításánál már használatos. A mennyiségarányok, amelyekben a «hygrol» alkatrészei ez utóbbi össze-
