56117. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiszta hidrogén előállítására

— 2 — mérsékletét el nem érte. Innét a gőzök egy föl vevőkészülékbe jutnak, amelyet vízáram segélyével hűtünk; ebben a gázok füstalkatrészei elválnak és a hidrogén tökéletesen szűrés után egy, gazométerbe jut. A gazométerben összegyűlő gáz tiszta hidrogén. Ha a petroleumgőzök hőmérsékletét fokozatosan növeljük, kb. 200° C.-ről kb. 1200° C.-ra, akkor a gázok hevítésénél 3 módosulatot lehet megállapítani. Ezén megállapítás gázpróbáknak kis nyílásokon át való vétele útján történik, amely nyílások a csőbe vannak fúrva. Először barna színezés mutatkozik, a gőzöknek a nehéz olajoktól származó jellegzetes szagával; ezen gőzök a próbacsövekben kondenzálva, gyönge ibolya színt mutatnak. Ezután a gőzök barna színe zölddé változik, a próbacsövekben való kondenzálásnál ezen gőzök sötétbarna olajat adnak. Ha végül a legmagasabb hőmérsékletnél a cső végén (előnyösen vascső vagy acélcső) veszünk gőzöket, akkor azt találjuk, hogy a gőzök feketék lettek és abból a püőbacsövekben való kondenzálás után sötét, vastag, fekete kátrány rakódik le. Ha azon gőzöknek sűrűségét, melyeket ezen három nyílásból vettünk, megállapítjuk, akkor azt találjuk, hogy a fajsúly liternyi gázonként a szűrés után állandóan csökken és pedig megfelelően a gázok hőmérséklete emelkedésének. A cső vége felé a gáz fajsúlya 0.55—0.25 és fölhajtó ereje (kaucsukgömbben) 0.74— 1 g. literenként. Azok a gázok, amelyek ezen próbacsövekből elszállnak, még nem képeznek tiszta hidrogént. Ezen általános megállapítások után újnak bizonyult a következő: Ha ezen három furatot a fölhevített csőben egymáshoz közelítjük, akkor a csőnek gázai kb. 800—1200° C.-nél szénből és tiszta methánból állanak, bizonyos menynyiségű tiszta hidrogénnel együtt. Körülbelül 1200° C. hőmérsékleten fölül szakadatlanul növekedik a tiszta hidrogén menynyisége, mimellett a methantartalom fogy és a szénpor mennyisége növekedik. Másrészt megállapíttatott, hogy ha egy gramm molekula methánt 1200—1350° • C. fölött disszociáltatunk, akkor a gázhoz a cső (pl. , vascső) falai útján 18.1 kalóriát kell jut, tatnunk. Ezen melegmennyiséget olyan cső; falazat útján kellene a gázhoz juttatni, | amely maga közel a vas olvadási pontjáig | föl van hevítve (azaz nem 1350° C.-on túli : hőmérsékletre, mert különben a vas vagy í acél megolvadna). 1 Miután a hőmérsékleti különbség a gáz és azon csőfalazata között, amelyen a gázok keresztül áramlanak, ezen jellegzetes helyen igen csekély, ennélfogva világos, hogy a nagy melegmennyiségek, amelyeket hozzá kell vezetni avégből, hogy kiegyenlítsük a methánnak alkatrészeire való disszociálása folytán föllépő veszteségeket, igen nagy fölületeket igényelnek, amelyek látszólag nem állanak helyes arányban a csövek azon felületével, amelyeknek befolyása eleinte tetemes volt, mert a csőben keringő gázok még csak kevésbbé magas hőmérséklettel bírtak. Ezen kísérleti megállapítás képezi a jelen eljárás alapját, mert ebből látjuk, hogy i a készülékek szerkezetének egészen sajátos | és elengedhetetlen föltételeknek kell meg-I felelnie, ha a gazométerben egyáltalában | tiszta hidrogént akarunk kapni. ! A jelen eljárást tehát a következőképen foganatosíthatjuk: I Kiindulunk petróleumból vagy valamely más exothermikus szerkezetű szénhidrogé' nekből (tehát nem acetilénből). ! A petrolumot elpárologtatjuk és a gőzö' ket fölhevített csőbe vezetjük, miáltal ezen gőzök kémiai- változatainak egy sorozata : létesül, mígnem azokat három test kaveréj kévé redukáltuk és pedig methánból, a kát; rányolajok különböző gőzeiből és koromból álló keverékké. A hőmérséklet ekkor kb. 1200—1350° C.-hoz közeledik, ezen a helyen a fölhevített cső fölületének elég nagy kiterjedéssel kell bírnia, hogy a gázokhoz, amelyek a csöveken átmennek, ezen magas hőmérsékletnél minden 16 g. gázhoz 18.1 kalóriát lehessen hozzájuttatni. A cső hőmérsékletének nem szabad 1350° C.-t elérni, azaz a vas olvadási pontja alatt