56017. lajstromszámú szabadalom • Bélés elektromos indukcióskemence számára

hogy kb. a csatorna fenékmagasságában lehámlás fog végbemenni. Ha a csatorna homorulata igen nagy, akkor az (0) gyűrű legalsó része konzolszerűen működhet és a lehámlás valamivel magasabb helyen megy végbe. Az így keletkező repedések természetesen az egész bélésen végig mennek. A leírt hátrányokon már most azáltal lehet segíteni, hogy a bélésnek azt a részét, amely a fémmel közvetlen érintkezésben van és az eddigi alaknál repedéseket kap, akképen döngöljük vagy sajtoljuk, hogy körülbelül egyforma falvastagságot kapjon. Ezáltal elkerüljük, hogy a fémmel közvetlenül érintkezésben lévő ezen bélésanyagnak hideg részei legyének. Ezen bélésanyagnak valamennyi része meglehetősen egyformán fog fölmelegedni és ennek folytán egyenletesen is fog kiterjedni úgy, hogy tehát a bélés egyes részeinek csak legföljebb igen csekély kölcsönös igénybevételei léphetnek föl. Természetesen minden egyes résznek meg kell adni azt a lehetőséget is, hogy kiterjedhessen, ami az 1. és 2. ábrában föltüntetett ütköző rétegek alkalmazása útján történik. Ilyen bélések vannak a 3. és 4. ábrában föltüntetve. A fenékhez a bélésmasszához viszonyított kisebb érintkezési fölület folytán a folyós fémmel, ezen béléseknél is kevesebb meleg vezettetik, mint az oldalfalakhoz. Ezért azonban az utóbbiak erősebben vannak hűtve és pedig a külső fal a tetemes külső fölület által és a belső fal a mindig alkalmazott, a (C) hűtőköpeny által létesített mesterséges hűtés útján, amely tűtőköpenyben víz vagy levegő áramlik keresztül. A különböző meleghozzávezetés és a különböző hűtési viszonyok folytán az ilyen fajta béléssel sem fogunk matematikailag pontos hőkiegyenlődést elérni úgy, hogy még mindig fognak feszültségek föllépni, amelyek ugyan némileg ellentállóképes vagy formálható bélésanyag által fölvétetnek és kiegyenlíttetnek, anélkül, hogy a massza repedést szenvedne, azonban kevéssé ellentállóképes vagy formálható anyagnál mégis repedéseket okozhatnak. Az utóbbi esetben a még fönnálló feszültségeket tovább csökkenthetjük azáltal, hogy a bélés hidegebb részeit valamivel vékonyabbra vagy a melegebb részeket valamivel vastagabbra készítjük. Ezen okból, valamint azért, mert egyenlő erős falvastagságok készítése gyakorlatilag keresztülvihetetlen, a jelen találmány szerinti béléseknél csak «körülbelül» egyenlő falvastagságokról beszélhetünk. A végből, hogy a bélésmassza jobban képes legyen a még jelenlévő feszültségekkel szemben elegendő ellentállást kifejteni, az 5. ábrában föltüntetett bélést alkalmazzuk, amelynél az olvasztócsatorna belső (i) farla kevésbbé meredek, mint a külső (f) fal. A belsőfalnak ezen kevésbbé meredek alakjánál ezen belső falnak a fenékkel szemben való erősebb kiterjedésénél az egész nyírási igénybevétel vagy ennek egyrésze helyett nyomási igénybevételek jutnak érvényre az anyagban, amely utóbbiak kevésbbé károsak, mint az előbbiek. A végből, hogy a belső falnak ezen alakját alkalmazhassuk, anélkül, hogy a fémfürdőt kifelé nagyon ki kellene terjeszteni, miáltal az indukciós kemence vezető együtthajtója csökkentetnék, szükséges a külső falnak meredekebb kiképzése, tehát a csatorna keresztmetszetnek eltérően az eddig szokásos kiviteli módoktól nem szimmetrikus kiképzése. Egyes helyeken természetesen eltérhetünk a helyes melegelosztásnak most kifejtett elvétől, ha ezen eltérések nincsenek túlságos nagy befolyással. így például a könnyebb szerkezeti foganatosítás céljából lehet esetleg a kiöntési szájat más falvastagságokkal készíteni. A fémfürdő fölött, ahol a repedések nem ártanak, természetesen szintén lényegesen meg lehet változtatni a falvastagságot. A szóban forgó bélés hátránya, hogy nehezen lehet előállítani, mert nehéz a betéteket, amelyre a tűzállóanyag az ütközőtér létesítése céljából döngöltetik, a döngölés után ismét kivenni.