56002. lajstromszámú szabadalom • Teherfölvonó

emelkedését gátolja. Végül a karikákon át (f) jut a hengerre. A fülek (12) az emelőkocsi keréktengelyeire vannak erősítve s arra szolgálnak, hogy a kötél rajtuk átfutva szöget alkosson, miáltal a terhet — fölvéve annak alakját — átfoghassa és ezáltal a kocsit is fönt tartsa. Emelés előtt az emelőkocsi kerekeivel lent a pálya végénél a földön fekszik, egyenes karokkal. (Rajzon szaggatott vonallal jelezve (15). A terhet úgy fektetik rá, hogy az a kötél a—b pontok közötti részére is ráfeküdjön. Ha a kötél feszülni kezd, először a karok, majd az emelőkocsi fölemelkedik; a kerekek fölfutnak a pályára s a kocsi terhével együtt megindul fölfelé. Mikor fölért, a fhorgok beakadnak a szögekbe, a kocsi kissé elörehajlik s a teher lecsúszik. Ha a kötél lazul, a kocsi lefekszik a pályára, a horgok kiakadnak s a kocsi lemegy. Ha a terhet leakarjuk szállítani, akkor az emelőkocsi fekve csúszik föl, ott a horgok beakadnak és ha a kötél tovább feszül, a kocsi föláll. A terhet csak hozzá kell támasztani, a kötelet ereszteni, a horog kiakad s a kocsi leviszi a terhet. Általában az emelőkocsi csak akkor áll, ha teher van rajta, vagy a horog be van akadva. (Terhet vesz át.) A pótpálya (13) csupán azzal különbözik a főpályától, hogy alsóvégei kissé oválisak, hogy bármily szögben közel lehessen a főpályához kapcsolni (14). Ha azonban pótpályát használnak, úgy a főpályából a szögeket ki kell szedni, hogy a horgok ott ne akadjanak be. A rajzon egy ládát szállítanak a pincéből egy kocsira. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Teherfölvonó jellemezve azáltal, hogy a síneken futó kocsi egyik végén csuklóban forgatható karok, (7) másik végén két kerék; ezek tengelyeire a vonóköteleket vezető fülek (12) vannak erősítve, mely füleken át a vonhkötelek végei a csuklóskarok végeihez vannak erősítve (a) úgy, hogy a teher fölvételekor a karok a kocsi vázával egyszíntbe legyenek hozhatók ; A kötelek megfeszítésekor pedig a karok csuklóban behajoljanak és így a kötelek az a—b—c pontok között szöget alkotva, a terhet három oldalról biztosan körülfogják, hogy azt fölvonhassák. 2. Az 1. pontbau jellemzett teherfölvonó egy módosítása jellemezve azáltal, hogy a karok a csuklónál ütközőkkel bírnak, mely ütközők a kocsi oldalába ütődve a karok csuklóbani behajlását 100°-nál kisebb szögbe nem engedik, hogy a kötelek szögüket megtartsák. 3. Az 1. és 2. pontban jellemzett teherfölvonónak egy módosítása jellemezve azáltal, hogy a pálya sinei alsó végükön szög alatt vannak lehajtva, miáltal a kocsi kerekei mindaddig nem futhatnak a pályára, amíg a kötél a terhet nem fogja biztosan és az emelőkocsi föl nem áll. 4. Az 1., 2. és 3. alatt igényelt teherfölvonó egy módosítása jellemezve az emelő kocsijára erősített horgok (8) s ezeknek megfelelően, a pályasinekre erősített ütközők (10) által, mely horgok az ütközőkbe kapcsolódva a kocsi előrehajlását, illetve fölállítását és a teher átadását, illetve átvevését okozzák. (1 rajzlap melléklettel.) FAU-ftd RÉ8ZVÉNYTÁHSA6ÁG NYOMDÁJ* BUDAPESTEM'