55949. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés váltakozó áramú blokkberendezésekhez

— 2 — akként megválasztani, hogy a blokkberendezés működtetéséhez szükséges impedáncfeszültség sokkal nagyobb legyen, mint a szomszédos váltakozó áramú hálózatokban föllépő feszültségek úgy, hogy ezek a blokkberendezésben az ennek szabaddá tételéhez szükséges áramerősséget nem létesíthetik. Minthogy ebből a célból rendszerint meglehetősen önindukciót kell alkalmazni, mikor esetleg a rendszer (R) ohmos ellenállása is igen naggyá lehet, célszerű, ha a csak a blokkberendezés védésére szükséges (Ll, L2, Cl, C2) önindukciók és kapacitások mellett még oly impedáncgerjesztőket is alkalmazunk, melyek az induktoráramkörben fekszenek és akként vannak hangolva, hogy az üzemszerű blokkozásnál (2. ábra) az előbbiekkel együtt működve az induktor a szögsebességénél közel rezonanciát idézzenek elő úgy, hogy az wL-^ kifejezés zérussá vagy legalább is oly kicsinnyé váljék, hogy az induktor elektromotoros erejének csak közel az ohmos ellenállást kelljen legyőznie. Ha a blokkberendezést veszélyeztető váltakozóáram feszültsége rendkívül nagy, esetleg igen nagy méretű fojtócsévéket kellene a kellő védelem biztosítására alkalmazni. Ezt a hátrányt a 3. ábrán látható elrendezéssel lehet elkerülni. Ezen az ábrán az előbbi ábrákon is szereplő részek mellett a két (A) és (B) blokkberendezéssel párhuzamosan kapcsolt két (L5, C5), illetve (L6, C6) impedancgerjesztő van alkalmazva. Az (1) vezeték két végét önműködő kikapcsolok, pl. (Sl, S2) kiolvadó biztosítékok kötik össze a blokkberendezésekkel. Az (L5, C5) és (L6, C6) berendezéseket célszerűen akként gerjesztjük, hogy a (Gl, G2) blokkinduktorok üzemszerű áramánál az aránylag kis (w) szögsebességgel akkora reaktancot létesítsenek, hogy az elágazáson át föllépő áramveszteség az üzemet ne zavarhassa, azonban az (wl) szögsebességű idegen áram az elágazásban közel rezonanciát találjon. Ha az (1) vezeték ellenállása elég nagy, vagy ha azt mesterséges ellenállás bekapcsolásával eléggé fokoztuk, esetleg az (L, C6) berendezésen átfolyó erős rezonanciaáram által okozott feszültségesés a (B) blokkberendezést eléggé védheti, de az idegen áram által előidézett erős elágazóáramotarra is használhatjuk, hogy az (Sl, 82) önniűködő kikapcsolókat működtesse. Ilyképen módunkban áll, hogy a blokkberendezéseket aránylag kis reaktanciákkal tetszőleges nagyfeszültségű idegen áramok ellen védjük. Ha a blokkberendezéseket és induktorokat elég nagy önindukcióval szerkesztjük, külön fojtócsévék alkalmazása fölösleges, ebben az esetben a találmány értelmében alkalmazandó reaktancgerjesztők magukban a berendezésekbe vannak beépítve. A vezeték esetleges önindukciójára vagy kapacitására való tekintettel az esetleg még alkalmazandó (L6) vagy (L5) önindukció zérus is lehet, ép így az említett és a rajzon ábrázolt kapacitások értéke is tetszés szerint választható meg úgy, hogy végeredményben mindig csak az egyik vagy másik (L5) vagy (C5) reaktanciagerjesztőt kell alkalmazni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kapcsolási elrendezés váltakozóáramú blokkberendezésekhez, jellemezve a kapacitás és önindukció oly elrendezése és hangolása által, hogy az előidézett impadencia váltakozóáramoknak a blokkberendezést veszélyeztető hatását meggátolja, az üzemszerű blokkozásnál azonban közel rezonancia létesüljön. 2. Az 1. alatt védett kapcsolási elrendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az idegen áramot a blokkáramkör nagy impedanciája lefojtja. 3. Az 1. alatt védett kapcsolási elrendezés foganatosítási alakja, jellemezve a blokkberendezések mellékáramköreiben impedáncgerjesztők oly elrendezése és hangolása által, hogy a blokkozásnál a mellékáramkörön csak aránylag gyönge elágazóáram menjen át, ellenben bizonyos feszültségű idegen áramok az el-