55945. lajstromszámú szabadalom • Szöghúzó

— 2 — takarva szemünk elől s így azt a szögfejre való rábelyezés közben állandóan láthat­juk. Azon körülmény folytán, hogy a szög­kihúzó két karja erősebben görbül egymás­hoz, a szög kihúzásának első pillanatában valamivel nagyobb erőt kell kifejteni, mint amilyenre máskülönben szükség lenne. Az­által, hogy a hosszabbik kart a föntebb em­lített fogantyúval látjuk el, a szöghúzót a fogókészüléknek a szögfejre való ráhelye­zése közben sokkal jobban tudjuk tartani, mint az egyszerű karral biró régebbi ké­szülékeket, melyek éppen a fogóélnek a fába való beverése közben könnyen meg­csúsztak. A fogantyú további nagy előnye abban áll, hogy a szög kihúzása alkalmá­val azzal nemcsak húzó-, hanem nyomó­erőt is f ejtünk ki, mely tudvalevőleg arány­lag sokkal nagyobb. A fogantyúra kifejtett nyomás következtében azonban maga a szög­húzó is nagyobb erővel tolatik el a szög irányában úgy, -hogy a könyökrész isköny­nyebben elcsúszik a deszkalapon s így a szög föltétlenül egyenesj állapotban húzatik ki. Mint a megejtett kísérletek bizonyít­ják, a leírt szerkezetű, javított szöghúzó használatához nagyon kis erő szükséges. Eltekintve attól, hogy a találmány alap­gondolata már mások előtt is fölmerülhe­tett, sőt annak egyes alkatelemeit részben már használták is bonyolultabb szerkeze­teknél, kétségen fölül áll az, hogy beje­lentő teljesen megoldotta a kitűzött föl­adatot azáltal, hogy egy egyszerű készü­léket állított elő, és az egyes alkateleme­ket célszerű kapcsolatba hozta egymással. Ez pedig olyan műszaki haladást jelent, melynek szabadalmazhatósága el nem vi­tatható. A mellékelt rajz 1. ábrája a szöghúzó oldalnézete, a 2. ábra az alsó emelőkar nagyított elöl­nézete, a 3. ábra ugyanezen emelőkar alulnézete szintén nagyított léptékben, míg a 4. ábra ezen emelőkart oldalnézetben tünteti föl. Egy kerek vagy szögletes keresztmet­szetű fémrudat aránylag kicsiny görbületi körben, de azért nem túlságos erősen úgy hajlítunk meg, könyökalakban, hogy a két (a) és (b) szár hegyes szöget zár be egy­mással (1. ábra). A hosszabbik (a) kar sza­bad vége ellentétes értelemben hajlik el, mint a (b) kar és (c) fogantyú alakjában van kiképezve. A rövidebbik (b) kar ismert módon egy hosszanti (d) furattal és (e) fogóélekkel van ellátva. A karnak a furat fölötti része ki van maratva vagy vésve úgy, hogy ez­által egy (f) nyílás keletkezik. A szöghúzó használatánál következő mó­don járunk el: A szöghúzó fölső részét, még pedig a (c) fogantyú melletti könyökrészt megfogjuk, célszerűen balkézzel és pontosan ráhelyez­zük az (e) fogókészüléket a szögre, amit az (f) nyíláson át jól megfigyelhetünk. Ez­után a készüléket egy kissé benyomjuk vagy beverjük a fába és a (c) fogantyút a jobb kézzel megfogva, a hosszabbik kart az alsó könyök körül elfordítjuk. Elfordítás közben ezen könyökrész s azzal együtt az egész szöghúzó lassan elcsúszik a szög felé, a fogókészülék mindig jobban és jobban megfogja a szöget és azt, anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben elgörbülhetne, ki­emeli a, fából. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szöghúzó, mely a szög egyenes állapot­ban való kihúzása céljából egy könyök­alakban meghajlított fémrúdból van elő^ állítva, azáltal jellemezve, hogy a fém­rúd két karja hegyes szög alatt hajlik egymáshoz, mimellett a hosszabbik kar szabad vége ellenkező értelemben hajlik el, mint a rövidebbik kar és végén fo­gantyúval van ellátva. 2. Az 1. igénypontban védett szöghúzónak egy kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a rövidebbik kar végén lévő fogó­készülékkel szemben egy széles nyílást alkalmazunk, melyein át a fogókészülé­ket a szögfejre való ráhelyezése köz­ben megfigyelhetjük. (1 rajzlap melléklettel.) PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.

Next

/
Thumbnails
Contents