55884. lajstromszámú szabadalom • Kokszkemence

Az utóbb leírt tűzhuzamokHak egyetlen sora két egymás mellett fekvő elkokszosítókamra szomszédos oldalainak fűtésére használható, mint ezt a 6. ábra mutatja, njely esetben az elkokszosítókamrák között lévő válaszfal vastagsága jelentékenyen kisebb. Világos, hogy a tűzhuzamok a homlokfaltól egészen körülbelül a kemencszerkezet közepéig terjedhetnek és a tűzhuzamoknak egy másik sora a hátfaltól egészen a középig terjedhet úgy, hogy az egyik sorozatnál a beeresztőkarok a homlokoldalon kezdődnek és a kibocsátókarok a homlokoldalon lévő függélyes elvezetőcsővel állnak kapcsolatban, míg a hátsó sorozatnál a beeresztő karok a hátoldalon kezdődnek és a kibocsátókarok egy a hátfalban lévő függélyes elvezetőcsatornával közlekednek, amennyiben a két kemencét elválasztó oldalfal, — mely a tűzhuzamoknak két sorát, nevezetesen hátsó és mellső sorát egymástól elválasztja, — középen föl van osztva. Ez az elrendezés a 4. ábrán vísszintes metszetben látható, mimellett a mellső és hátsó tűzhuzamok két sora ugyanazon síkokban vannak rajzolva, mint a 2. ábra baloldalán és a két szomszédos (10) átvezetőcsatorna a (14) betétdarab által van egymástól elválasztva. A szerkezet többi részei egyazon módon vannak megszámozva, mint a 2. ábra baloldalán, miért is minden további magyarázat nélkül érthetők. Az 5. ábrán tűzhuzamoknak függélyes sorokban való elrendezéselátható függélyes metszetben, mely elrendezés hasonló a 2. ábra jobboldalán föltüntetett elrendeséssel és ez utóbbi kapcsán már leíratott; emellett azonban az 5. ábrán a tűzhuzamoknak két sora van alkalmazva, melyeknek nyílásai a mellső, illetve hátoldalon és a (14) válaszfal által vannak egymástól elválasztva. A kemencetalp közelében az 1. ábra szerint a legalsó tűzhuzam oly módon van elrendezve, hogy (15) beeresztőkarja a talplemez fölső végével egy síkban vagy éppen fölötte fekszik, míg (16) kibocsátókarja a talplemez fölső vége alatt van elhelyezve úgy, hogy a beeresztő- és kibocsátókar közötti összekötőcsatorna függ élyes; ugyanezen elrendezés alkalmaztatott a másik oldalon is, miáltal a töltet alsó része hatásosan kezeltetik. A vázolt elrendezések egyikénél sem haladnak a tűzhuzamok a kemencék végei körül és erre nincs is szükség, mert az esetben, ha a meleg mindkét oldalon egyenlő, akkor az elkokszosodás az oldalakról a töltet közepe felé terjed; ez a 7. ábrán vázlatosan van föltüntetve, amidőn az (a) nyilak az oldalaktól a közép felé hatoló meleget és (b, b) a függélyes síkban képződő hasadást jelölik. Azonban az elkokszosodás akkor is a végek felől történik, ha a tűzhuzamok a kemence végei körül is terjednek (ami a jelen esetre nem áll); a melegnek ezen terjedési irányát a pontozottan rajzolt kis (c) nyilak jelölik. Az utóbbi esetben egy a középsíkra harántirányú további hasadási sík képződik. A találmánybeli elrendezés mellett a töltetben sokkal kevesebb apró koksz képződik, mint az esetben, melyben az elkokszosítókamrák a végekről fűttetnek. Ha a (9, 9a) tűzhuzamok az 1—6. ábrák kapcsán leírtak értelmében vannak elrendezve úgy, hogy azok a függélyes síkban a a meleg tovaterjedés irányát tekintve váltakoznak, akkor az elkokszosító kamra két oldalával közölt melegmennyiség lényegében egyenlő, mimellett egyidejűleg, mint az a leírásbői kitűnik, a tűzhuzamok hossza csökkentetik úgy, hogy a fűtőközeg útja megfelelően rövidebb, mint az esetben, ha a tűzhuzamok a végek körül terjednek. Ezenkívül a találmány szerinti elrendezés még szerkezeti előnyöket is nyújt, minthogy a kemence homlokfalai vastagabbakra készíthetők és a melléktermékeknek a tűzhuzamok repedésein át a tűzhuzamokba való behatolási lehetősége annyival csökkentetik, mint a mennyivel a tűzhuzamok hossza az elkokszosított kamrák mellett csökkentetett. ' , SZABADALMI IGÉNY. 1" Függélyes kokszkemence egymás fölött fekvő vízszintes tűzhuzamokkal, melyek egymástól függetlenek és az égéstermékeket egy közös függélyes elvezető-