55851. lajstromszámú szabadalom • Chromatikus hangsor szerint hangolt vonós zongora és hasonló hangszerek

— 3 — oly vonós zongoráknál, melyeknél a húrt szorítjuk a vonóra. Ily zongoráknál a lefogóemelőt célszerűen az 5. ábrán (fölülnézetben) és a (6) ábrán (oldalnézetben) látható módon rendezzük ej. Ennél az elrendezésnél a hangtőkében fix módon alkalmazott (39) csap körül a fölhajlított széllel, a kellő mértékben oldalt kinyúló és derékszög alatt lehajlított (33), illetve (34) karral és a (35) rúgóra fekvő (36) t-oldattal ellátott (37), illetve (38) szögemelő van ágyazva, melyet szükség esetén vezetni is lehet. A (37, 38) szögemelők helyzetét előnyösein akként választjuk meg, hogy a (39) csap körülbelül a játszás céljából (a pontozva ábrázolt) függélyes állásba állított forgatható húr' irányába kerüljön. Mikor a (33), illetve (34) karhoz kapcsolt (11) vonótagot meghúzzuk, a (37), illetve (38) kar kihajlított pereme a vele szembe mozgó húrra szorul és ennek hangolását megváltoztatja. Már föntebb jeleztük, hogy ugyanezeket a hatásokat más foganatosítási alakokkal is elérhetjük. így pl. a (8) rész elhagyásával a (6) és (7) emelők, illetve a (2) és (3) billentyűk végeihez az (5) emelő alá nyúló karokat is kapcsolhatunk, melyek a billentyűk leütésénél az (5) emelőt megelmelik. Lehet a vonótagokat nem merev vonótaggal (görgőkön vezetett zsinórokkal) is helyettesíteni. Ezek a berendezések főleg akkor fognak változni, mikor a hangfenék vízszintes. A most leírt húrelrendezésnél természetesen .lehetetlen az, hogy ugyanazon a húron egyszerre egynél több hangot adhassunk. Ha a húrok nagy szekundok szerint vannak hangolva, ez a hátrány gyakorlatilag alig jön számba, mert két egymásra közvetlenül következő félhangot alig alkalmaznak egy akkordban. Ha a hangolás kis tercekben történik, a nagy szekund hiánya érezhetővé válhatik, de ezt a hátrányt könnyen elfödhetjük, ha az illető hangokat gyorsan játszuk egymás után. Ezenkívül szükség esetén vegyes hangolást is alkalmazhatunk, nevezetesen a gyakran használt diszkont-hangokat kisebb hangközökben, pl. szekundokban, a ritkábban használt basszus hangokat pedig tercekben hangoljuk. Megjegyzendő még, hogy pl. a hangot adó emelőkön alkalmas csillapítóberendezéseket is lehet használni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Húrelrendezés chromatikus hangsor szerint hangolt vonós zongoráknál és hasonló hangszereknél, azáltal jellemezve, hogy a húrok vagy a húrok egy része két vagy több félhangnak megfelelő hangközökben (pl. nagy szekundokban vagy tercekben) vannak hangolva és a hiányzó félhangoknak a húr rezgő részének megrövidítésével történő létesítésére a billentyűk segélyével működtethető lefogóemelőkkel vannak kapcsolva. 2. Az 1. alatt védett húrelrendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a hangolás különböző hangközökben történt, tehát vegyes. 3. Az 1. és 2. alatt védett húrelrendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az alaphangot (1) és (5) emelők a (26, 27) vagy (37,38) lefogóemelőkkel a (11) vonótagok útján kapcsolt és a félhangokat adó (6, 7) emelőkkel akként vannak összekötve, hogy ez utóbbiak billentyűik lenyomásánál az (5) emelőt működtessék, de az előbbiek a (6, 7) emelőket ne működtessék. 4. A 3. alatt védett húrelrendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az emelők között a kapcsolatot az (5) emelő (8) toldata létesíti. 5. A 3. alatt védett húrelrendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a kapcsolatot az emelők között a félhangokat adó emelőknek, vagy az ezeket működtető billentyűknek karjai létesítik. 6. Az 1—5. alatt védett húrelrendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (37, 38) lefogóemelők a feléjük mozgatott húrok mellett vannak elrendezve. (I rajzlap melléklettel.) PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN