55829. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hydraulikus hajóműveknél a nyomásnak a fölösleges nyomóvíz megtakarítása mellett történő csökkentésére
— 3 — -dugattyúk támadási pontjai az U-alakú rész egyik, az emelő forgáscsapja pedig annak másik szárán vannak alkalmazva. Az (5) emelő forgáscsapját vezetékén tetszőleges módon lehet eltolni, pld. elektromos, hidraulikus, mechanikus, pneumatikus úton, vagy egyszerűen kézzel, és pedig az emelő bármely állásánál, tehát a dugattyúk munka- vagy üreslökete, vagy nyugvása közben is. Az eltolás szempontjából az is mellékes, hogy a záró tagok nyitva vagy zárva vannak-e. A (10) közbenső részben egy további zárótagot is lehet alkalmazni, mely az emelő beállítása közben zárva van, de ekkor az elvezető vezetéknek nyitva kell lennie. A bevezető vezeték tetszés szerint nyitva vagy zárva lehet. Egyébként az emelőszerkezet tetszés szerint képezhető ki, csak annak a föltételnek kell megfelelnie, hogy a két dugattyú lökethosszát megváltoztathassuk. így például az emelőszerkezetet fcrgattyúszerkezet, vagy változtatható áttevési viszonnyal dolgozó kerékmű gyanánt is ki lehet képezni. Sok esetben elégséges, ha a szóban lévő berendezésnél, eltekintünk attól, hogy a nyomást változtathassuk, főleg akkor, mikor valamely állandóan azonos, de a rendelkezésre álló nyomástól eltérő nyomásra van szükségünk, ebben az esetben az emelő forgáscsapjának nem kell eltolhatónak lennie. Nem szükséges az sem, hogy a munka-és a segédhenger egymással közlekedjék, lehet a két hengert különböző nyomóvíztartályokból külön vezetékek útján is táplálni, a két tartály pedig azonos vagy különböző nyomás alatt álló vízzel lehet töltve. Ily esetben a segéddugattyú által megtakarított vizet csökkentett nyomás alatt külön vezetékben tározzuk, melyből azt nyomóvíz gyanánt használjuk föl, mikor a munkadugattyúnak fokozott nyomást kell kifejtenie. Ép így nem kell a két dugattyúnak ljülön hengerekben sem dolgoznia, azok egyetlen közös hengerben is működhetnek, mikor azok a 3. ábra szerint külön, de egymással összekötött emelőkre hathatnak. Eme rajz szerint az (A) munkadugattyú a vonórúd útján az (5) emelővel van kapcsolva, melynek forgáspontja ismét az előbb leírt módon a (7) vezetéken tolható el, míg a (B) segéddugattj ú (5') emelőjének (6') forgáscsapja fix. A két (5) és (5') emelőt a (13) vonórúd köti össze egymással. A munkadugattyú rúdja a segéddugattyú egy furatán megy át. A részeknek a 3. ábrán látható állásánál a gép hasznos munkát nem végezhet. Ha a végzendő munka nagyobb, mint az, melyet a gép egy (ha ) löket alatt elvégezhet, a munka végzésére több löket szükséges, melyeket a dugattyúk üres visszafelé való mozgása által megszakított időközökben végez a gép. Hogy azonban ily esetekben a hasznos nyomás állandóan hasson, két vagy több ilyen munka- ós segéddugattyúból álló berendezést lehet egymás mellett alkalmazni, melyeket egymással akként kötünk össze, hogy közülük legalább az egyik a munkalöketét végezze. Figyelembe kell azonban ekkor azt is venni, hogy mindegyik berendezés munkalöketének végén munkaszünetek lépnek föl, melyek a be- és elvezetőtagok átkormányzására szükségesek, tehát ha csak két berendezést alkalmazunk, gondoskodnunk kell arról, hogy az egyik annyival gyorsabban térjen vissza a munkahelyzetéből a nyugalmi helyzetébe, amennyi idő az átkormányzáshoz szükséges. Ilyen két dugattyúcsoporttal biró berendezés látható példaképen a 4. ábrán. Ez a berendezés lényegében abban áll, hogy a két rendszer mindegyikének egy-egy egyenesbe vezetett (141 ), illetve (142 ) része van meghatározott kezdő feszültséggel biró rugalmas részek között alkalmazva, mely kezdőfeszültség nagyobb a nem terhelt és előnyösen kiegyensúlyozott dugattyú mozgásellenállásánál. A megrajzolt foganatosítási alaknál rugalmas tagok gyanánt (151 , 152 ) rugók szolgálnak, melyek rúgótámasztékai egyenesbe vannak vezetve és egy egyenlő karú (16) emelő útján vannak egymással összekötve. A részek megrajzolt állásánál a jobboldali (A2) munkadugattyú visszafelé való
