55828. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tűz oltására

Hogy ezeknek a jelzésre vagy más célra szolgáló segédvezetéKeknek lefektetése egyszerűbbé váljék, mindegyik csővezetékdarabbal valamely kábel megfelelő hosszúságú szakaszát is lehet kapcsolni úgy, hogy a cső- és a segédvezeték fektetése egyidejűleg történhessék. A találmány tárgyát képező berendezés az eddigi hidráns- és sprinklerberendezéseknél annyiban előnyösebb, hogy a csővezeték nincs állandóan vízzel töltve, hanem csak használat közben, használat után ellenben azonnal kiürül úgy, hogy a vezeték be sem fagyhat ós akár fűtött, akár fűtetlen helyiségekben, pl. raktárakban, csűrökben stb. van is alkalmazva, minden megsérülés és megrongálódás ellen védve van. Nem lépnek föl ennél a berendezésnél azok a balesetek és rongálódások sem, melyek a sprinklerberendezéseknél ezek véletlen és önkényes működésének következményei, épp így fölösleges magasan fekvő tartályok és költséges szivattyútelepek alkalmazása is. Végül ez a kiképezett berendezés az egyedüli berendezés, mely templomok ési • más épületek tornyainak védésére alkalmas, mert hidráns- és sprinklerberendezések tornyok megvédésére attól eltekintve, hogy a vezetékben uralkodó nyomán a legtöbb esetben elégtelen, már csak azért sem használhatók, mert a vezetékben lévő víz télen be- 1 fagy. j A csatolt rajzon oly berendezés látható, mely a találmánynak megfelelően szerkesztve, épület védésére szolgál, nevezetesen az 1. ábrán az épületen kívül föld alatt, falazott üregben elhelyezett kazántelep és a védendő épület függélyes metszete, a 2. ábra a kazántelep homloknézete, a 3. ábra pedig egy nyomás alá helyezendő, a csőhálózathoz közvetlenül kapcsolódó kazán egy foganatosítási alakjának metszete. A rajzokon (a) a főemelkedő vezeték, melytől a (b) vezetékek ágaznak el, ezek a vezetékek pl. (c) sprinklerekkel vannak fölszerelve. A főyezieték az (m) cső útján kapcsolódik a (d) kazánokhoz, melyeket valamely alkalmas módon lehet nyomás alá helyezni. Az (a) vezetéknek az (m) vezetékhez való csatlakozásának helye előtt-, legmélyebb pontján egy meg nem rajzolt elvezető csapja van, hogy a vezetéket teljesen ki lehessen üríteni. Célszerűen legalább két egymás mellett fekvő (d) kazánt alkalmazunk, melyek fölváltva kapcsolhatók az (a) csővel. Ebből a célból a kazánoktól elágazó (m) csőnek alkalmas, a rajzon meg nem rajzolt zárótagjai vannak. A (d) kazánok fölött az (e) készlettartály van elhelyezve, melyet fölváltva, az egyik vagy másik (d) kazánnal lehet kapcsolni úgy, hogy mialatt az egyik kazán tartalma az (a) kazánba ürül, a másik kazánt a (d) tartályból tölthetjük. Ha a (d) kazánokat pl. acélpalackokba zárt sűrített gázokkal akarjuk kiüríteni és tiszta vizet akarunk tűzoltó folyadék gyanánt használni, az (e) "készlettartály el is maradhat és ekkor a vízvezetéki csövet fölváltva, az egyik és másik (d) kazánnal kapcsolhatjuk. Ha a tűzoltást valamely sóoldattal végezzük, a (d) készlettartályt egyúttal keverőtartály gyanánt is használjuk, amennyiben azt egyidejűleg töltjük vízzel és sóval. Lehet azonban a keverést az (e) tartály fölött fekvő (f) tartályban is végezni, mikor meggátoljuk, hogy a (d) kazánokba föl nem oldott só jusson be. Ugyanebből az okból az (f) tartály alkalma^ zása akkor is célszerű, mikor a (d) kazánokban a nyomást úgy, mint a kézi tűzoltóberendezéseknél nátriumbikarbonátoldat és sav kölcsönhatása által létesítjük. Annak megfelelően, hogy a berendezés milyen, a viziet a (g) cső az (f, e) vagy (d) tartályba vezeti. Ez a (g) cső valamely kútnak, vízfolyásnak vagy tónak magasabban fekvő vizével lehet összekötve úgy, hogy a víz természetes esésének hatása alatt jut a tartályokba. Ha a vizet kémiai úton fejlesztett gázok segélyével fecskendezzük ki, mely gázfejlesztést csakis a használat pillanatában indítjuk meg, akkor a kazánokat olyan ismert és nem ábrázolt berendezésekkel szereljük föl, melyek lehetővé teszik, hogy a gázfejlesztéshez szükséges' savat tartályából kívülről ürítsük ki.