55737. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fény mérésére fényérzékeny cella segélyével

"Nagyságuk a gyakorlatban előforduló eseteknél pl. a cellaáramnak csak egy tizedszázalékával egyenlő. A cellaáram kommutálasa folytán a mechanikai szerkezet tökéletlensége által előidézett oly elkerülhetetlen hibák lépnek föl, melyek a cellaáram •egy tized százalékánál nagyobbak lehetnek. A hibák nagysága tehát ugyanolyan rendű, mint az összehasonlítandó nagyságok és ennélfogva az ilyen fotométert a gyakorlatban használni nem lehet. Ezenkívül a műszer mutatójára ható pillanatnyi áramlökések oly nagyok, hogy a mutató állandóan vibrál és j a leolvasást lehetetlenné teszi. Hogy a kommutálás teljesen mellőzhető legyen, megkísérelték a cellát közvetlenül -oly váltakozó árammal táplálni, melynek periódusszáma a cella megvilágításának változásaival egyezik meg. A leolvasást megnehezítő mutató vibrál ások ezen esetben is •épen oly nagy mértékben lépnek föl. Ezenfölül még egy további hátrány lép föl, mely abban áll, hogy a szeléncella ellenállása a •két áramlási irányban nem egyenlő és ennek ^következtében nagy mérési hibák elkerülhetetlenek. Jelen találmány tárgya oly eljárás, melynél valamennyi zavaró befolyás kiküszöböltetett és mely ennélfogva a fényforrásoknak ;igen pontos lemérését teszi lehetővé. Az eljárás abban áll, hogy a cellát egyenáram>mal tápláljuk, mely mint azt az előzőkben jeleztük, pulzáló egyenárammá alakíttatik át és hogy ezen áramot, melyet egy egyenáramú és egy váltakozóáramú komponensből összetettnek képzelhetünk, első sorban egyenáramú komponensétől egészen vagy javarészt mentesítjük és ezután kommutálva vezetjük át a mérőműszeren. A kommutálás által keletkező hibákat ezáltal pl. egy ezredrésznyire csökkentjük le úgy, hogy a mérésre &áros befolyást nem gyakorolnak. Ha a 2. ábrában foltüntetett pulzáló cellaárataot egész egyenáramú komponensétől mentesítjük, amit pl. transzformálás által könnyű szerrel eszközölhetünk, a 3. ábra által föltüntetett alakú váltakozóáramot kapjuk. A (3) tükör minden egyes fordulatának s(l. ábra), a 3. ábrában egy (a, b, c) hullám felel meg. Az (a) hely a cellának az (1) fényforrás által való megvilágításának, a (b) hely a (2) fényforrás által való megvilágításnak és a (c) pontok az egyik megvilágításból a másikba való átmenet alkalmával a cella mindenkori elsötétítésének felelnek meg. Ha a két fényforrás egyenlő mértékbén világítja meg a cellát, az (a) és (b) hullámok egyenlő magasságot érnek el. Ha ezen váltakozóáramot megfelelően kommutáljuk, a 4. ábrában föltüntetett hullámvonalat kapjuk. Ha már most ezen áramot mérőműszeren vezetjük át, ennek mutatója az egyik vagy másik értelembenkitér, aszerint, amint az egyik, vagy a másik fényforrás erősebb. Ahelyett, hogy az áramot a (c)-vel jelölt helyeken kommutáljuk, melyeken az áramerősség aránylag nagy, az áram irányának megváltoztatását anélkül, hogy ezáltal a mérés pontosságát lényegesen befolyásolnók, oly más (a) és (b) között fekvő helyeken is eszközölhetjük, melyeknél az áram erőssége csekélyebb. Ha pl. a kommutálást a 3. ábrában (d)-vel jelölt helyeken eszközöljük, az 5. ábrán rajzolt görbét kapjuk. Ha a 2. ábra által föltüntetett áramot nem mentesítjük teljesen egyenáramú komponensétől, vagy pedig az egyenáramú komponens teljes eltávolítása után ismét egy kevés egyenáramot adunk hozzá, úgy a 6. ábrában föltüntetett áramgörbéket kapjuk, melyeknek kommutálását célszerűen a (c) pontokban eszközöljük. A 7. ábra egy ilyfajta fotométer sémás rajzát tünteti föl. Ezen ábrában (5) a szeléncella, melyet a forgó (3) tükör segélyével az (1) és (2) fényforrások váltakozva világítanak meg. A (8) egyenáramforráa a (9) primértranszformátor - tekercseléssel soros kapcsolású (5) szeléncellát táplálja árammal. A transzformátor (10) Bzekundér tekercseléséhez csatlakozik a tükör tengelyén elrendezett (11) kommutátor közbeiktatása mellett a (12) mérőműszer. Ez utóbbi tetszö.leges érzékenységű közönséges forgócsévós műszer lehet. A szekundér áramkörbe a 6. ábrán látható görbe menetének megfelelően kis (13) egyenáram-forrást iktathatunk közbe.