55700. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas propeller

hogy forgás közben miként hajlanak be a (b) lapátok a víz, illetve levegő ellenállása folytán, miközben a közeget rugalmasan hátrafelé nyomják. Az ellenállás növekedtével, tehát gyorsabb forgásnál a (b) lapátok erősebben behajlanak úgy, hogy emelkedési szögük kisebb lesz, míg az ellenállás csökkentével, tehát lassúbb forgásnál a lapátok rugalmasságuknál fogva visszavetődnek úgy, hogy az emelkedés szöge nagyobb lesz. A 3. ábra a propellert hátulról nézve az 1. ábrának megfelelő állásban működés közben tünteti föl; az ábrából kitűnik, hogy a propeller ezen kiviteli alakjár nak csak kevés hatása lehet, minthogy a lapátok fölülete nagyon csekély. Az 1. ábra fölső (b) lapátjába a lapát keresztmetszető is be van rajzolva, s ebből látható, hogy a lapát elülső és hátulsó széle egészen élesre van köszörülve, többi része is lehető vékony, csak a közepén van némileg megvastagítva. A 4—6. ábrákban látható alakjában a propeller annyiban van továbbfejlesztve, hogy az eddigi lapátokhoz hátul még egy (f) fölületdarab csatlakozik. A (v) borda mögé eső (f) fölületnek mindenkor többszörte szélesebbnek kell lennie, mint a borda előtt lévő (e) fölületnek, hogy a lapát az ellenállás hatása alatt hosszirányú tengelye körül is rugalmasan hajlékony legyen. A 6. ábrán látható, hogy ezen kiviteli alaknak már nagyobb hatófölülete van, de még ez sem működhetik kedvezően, mert az elülső (e) fölület még nagyon keskeny. A 7—9. ábrák egy nagyon kedvező működésű propellert tüntetnek föl, amelyen már az elülső (e) fölület is elég terjedelmes. Miként a 7. ábrából kitűnik, az alapalakot alkotó háromszögnek elülső szára sem maradt már meg egyenesnek; a lapát elülső szélét határoló görbe az (a) tő közelében befelé hajlik, az eredeti egyenest az elülső szög csúcsától a fölső (s) csúcsig mért távolságnak körülbelül egyharmadában keresztezi s a további kétharmadrészen erős görbületű ívben az egyenes fölé emelkedik. A (v) borda nagyjából követi az elülső szél vonalát s miként a 9. ábra I mutatja, a fölületi hatás most már nagyon ' kedvező. i A 10—12. ábráknak, megfelelő propeller | még inkább hasonlít a halfarokhoz. Itt az (f) fölület széle hátulsó végén az (s) csúcstól kissé befelé húzódik, közepén azonban erősen kiöblösödik, ami szintén igen kedvező fölületi hatást eredményez, amint az a 12. ábrából is látható. A 13. és 14. ábrák a 7—9. ábráknak megfelelő háromszárnyú, a 15. és 16. áb: rák pedig a 10—12. ábráknak magf elelő négyszárnyú propellert tüntetnek föl. A 17. és 18., illetve 19. és 20. ábrák j.a 7—9., illetve 10—12. ábráknak megfej lelő oly kétszárnyú propellereket tüntet-J nek föl, amelyeknél a szárnyak töve ném a tengelyiránnyal párhuzamosan, hanem ahhoz csekély hajlásszög alatt van az (n) agyra vagy a (w) tengelyre erősítve. A 21—28. ábrák kapcsán ismertetendő propellereknél a halfarok alakja már teljesen háttérbe szorul, de még inkább érvényesül a (b) propellerfölületek hátrafelé való kinyújtása. A 21. és 22. ábrákban föltüntetett propeller itt ismét alapalaknak tekintendő, amelyből származtak a többi alakok is. Miként a rajzból kitűnik, a tulajdonképeni (b) propellerfölületek itt teljesen az (a) tövük mögé >esnek, s a (v) borda csupán a lapátok (a) tövét erősíti, amelynél fogva azok az (n) agyra, illetve (w) tengelyre vannak illesztve. A lapátok töve előnyösen csak a tengely irányában van odaillesztve, — fölerősítési vonala tehát nem zár be szöget a tengelyiránnyal — azonban mindjárt közvetlenül a fölerősítési helye fölött a forgásiránynak megfelelőleg akként hajlik, hogy a tulajdonképeni (b) lapátfölület hegyesszögben áll a tengelyirányhoz. Maga a hátrafelé nyúló (b) fölület semmiképen sincs meghajlítva, hanem rugalmasságánál fogva önmagától kell a környező közeg ellenállásának megfelelőleg beállnia. A lapátok (a) tövének meghajlítása is csak jük** kor szükséges, ha a propellernek hátrafelé is kell hajtania; mindennemű oly alkalmazásban, ahol csak előrehajtásra van szük-