55638. lajstromszámú szabadalom • Körforgó csévetok varrógépek számára

csolaton kívül, hogy mindenkor legalább egy pecek kapcsolódik a tokkal és azt mozgatja, míg a többi peckek a tokkal kapcsolaton kívül áll, hogy a tűfonal hurokját a tok körül és az alsó fonal fölött engedje elhaladni. Ezen elrendezés ismeretes és bővebb leírásra nem szorul. A találmány tárgyának a rajzon föltüntetett foganatosítási alakjánál a lemezen három hajtópecek és a forgó tok fenekén megfelelő számú lyuk van elrendezve, de természetes, hogy a peckek száma más is lehet. A (D) tok az (A) lemez alsó oldalához úgy van odaerősítve, hogy tengelj e a (C) hájtólemez függélyes tengelyére egy kissé ferdén álljon. Ezen tok alkotja a körforgó csévetok pályáját és egyik oldalán egy hézaggal van ellátva, melyen át a tű behatolhat és a fonalhurkot a szokásos módon képezheti. (E) a csévetok, mely a (D) tokban koncentrikusan és elforgathatóan van elrendezve és mely a már leírt módon a (C) lemez (c) hajtópeckeivel való kapcsolódása által hajtatik. A pályának és a csévetoknak ily módon való elrendezése mellett a csévét körülbelül függélyesen emelhetjük ki szükség esetén az asztallap egy nyílásán át, melyet rendszerint az (Al) tolóka vagy efféle zár el. (G) a (g) csapon elforgathatóan ágyazott kar, melyet a (C) lemezt is mozgató (K) tengelyen elrendezett (I) excenter a (H) kapcsolótag közvetítésével hajt. A (G) kart az exezenter úgy mozgatja föl- és lefelé, hogy a (C) hajtólemeznek és a csévetoknak minden fordulata alkalmával az 1. ábrában föltüntetett szélső helyzeteket foglalja el A (G) kar a fonalhurok képződése után a fonalhurokba hatol és azt lefelé húzza. A csévetokot fölső- és alsó (e, el) karimákkal látjuk el, melyek mindegyikében egy-egy (L, Ll) kampó van kiképezve. Az alsó karima (Ll) kampója a forgási irány szerin véve, valamivel a fölső karima (L) kampója mögött fekszik (7. ábra). Mindegyik karima kampója előtt egy-egy hézag van. A berendezés működési módja a következő : Első sorban az (x) tűfonal hurokját képezzük a szokásos módon a pályának, illetve a (D) toknak hézagában. A fölső (L) kampó előtti hézag ekkor a pálya hézagához ért, hogy a hurokképzést lehetővé tegye. A lefelé kilengő (G) kar vége a képződött hurokba hatol és azt lefelé húzza. Ha a tű fölemelkedett, a fölső tokkarima (L) kampója a fonalhurokkal kapcsolódik és azt forgása alatt a tok körül kezdi körülvezetni Az 5. ábra a fölső kampót közvetlenül azon pillanat előtt tünteti föl, melyben a (G) kar által lefelé húzott fonalhurokba hatol. Míg a tok forgása tart, a (G) kar tovább sülyed. A 6. ábra a kart körülbelül lefelé haladásának fele útján mutatja. Ezen ábrából látható továbbá, hogy a fölső (L) kampó hogyan vezette a fonalhurkot a tok egy része körül. Míg a toknak forgása és a kar lefelé haladása tart, a (G) kar az alsó karima kampója előtt lévő hézagon hatol át, mimellett ezen alsó kampó a fölső kampóhoz hasonló módon kerül a fonalhurokkal kapcsolatba. Ha az alsó kampónak ezen kapcsolódása bekövetkezett, a kar fölfelé kezd mozogni és pedig az alsó karima kicsiny (e2) hézagán halad át (7. ábra). A kar e mellett a fonalhurokkal teljesen kapcsolaton kívül kerül, mely most a tok fölső és alsó fölülete fölött körül huzatik (7. ábra). Ha a forgás már csaknem befejeződött, a fonal a gépen teljesen áthuzatik és az alsó (Y) fonalop vezettetik át, mely a csévetartóról a forgótok belsejébe kerül. A leírt folyamat ezután ismétlődik. (M) a védőlemez, mely a (D) tok fenekén szilárdan van elrendezve ós melyen a csévetok elforgathatóan van ágyazva. A rajz szerint ezen lemez mélyítve van, de sík is lehet. A lemez, középpontját tekintve, koncentrikus (m) hasítékkal van ellátva (8. ábra), mely oly méretű és alakú, hogy bár a hasíték a (c) hajtópeckek áthatolását lehetővé teszi, hogy a körforgó (E) tok fenekével kapcsolódhassák, azon helyén tömör és megszakítás nélkül, ahol a peckek a tokkal kapcsolaton kívül állanak. Ennek következtében megakadályoztatik, hogy a fonalhurok lefelé essen és a kapcsolaton kívül álló peckekkel összekuszálódjék.