55566. lajstromszámú szabadalom • Kottaforgató

— 2 — =a laptartók ágyazásán keresztül vett metszetet mutat. A kottaállvány (1) tartódeszkája és (2) állványrúdja között egy (3) nyél van megerősítve, amellyel egy, az (1) tartódeszkával párhuzamos rúd (4) szilárdan van összekötve. A (4) .rúd fölső vége az állványdeszkán megerősített (5) csapágyban van megfogva A (4) rúdon szabadon foroghatóan és tengelyirányban eltolhatóan van ágyazva az üreges (6) tengely, amely fölső végét a (7) forgatókart, alsó végén pedig a (8) pecekkereket viseli. A (4) rúdon az (5) csapágy és a (6) tengely fölső vége között egy (9) csavarrúgó van alkalmazva, amely törekszik a (6) tengelyt lefelé nyomni. A (8) pecekkerék alsó (10) kötése a (3) nyélre megerősített (12) hüvelyben vezetett (11) fogasrúd merőlegesen meghajlított fölső végén nyugszik. A 2. ábra jobboldalán ezen fogasrúd oldalnézete látható. A (3) nyél egy hosszúkás (13) hasítékán egy a rajzon föl nem tüntetett rugóspedállal összeköttetésben levő (14) rúd megy át, melyet a pedál rúgója állandóan lefelé húzni igyekszik. A (14) rúd fölső vége a (15) vezető révén egy (16) pecekkerékkel van összekötve, amely a (6) forgatókar (8) pecekkerekével áll kapcsolatban, azonban nem akadályozza meg a (6) tengely aksziális eltolódását. A (3) nyéllel továbbá egy (17) kar van összekötve, amelynek alsó végén a (11) fogasrúd számára való két karú (18, 19) kapcsolóemeltyű van forgathatóan ágyazva. A kapcsolóemeltyűnek a fogasrúdba kapaszkodó (19) karja forgássíkjára merőlegesen rugózható. A kapcsolóemeltyű (18) karja a (20) rúd révén vaD a (14) rúddal összekötve. A (18) karnak a (20) rúddal való összeköttetését a (20) rúd (22) hosszhasítékában vezetett (21) csapszög létesíti úgy, hogy a (20) rúd a (14) rúdnak a (18) kar irányában való mozgásakor hosszirányban eltolódhat. A (17) kar továbbá egy a (11) fogasrúdhoz zárókilincs gyanánt szolgáló (23) laprugót visel, amely a kapcsolóemeltyű által fölemelt fogasrúd önkényes sülyedését meggátolja. A (24) kottalaptartók egy lépcsőalakú (25) ágydarabban (4. ábra) az állványdeszka síkjára merőleges és a (6) forgató karral párhuzamos tengelyek körül forgathatóan vannak ágyazva. A laptartók mindenikének forgástengelyül szolgáló végén egy (26) csavarrúgó ül, melynek egyik vége a forgástengelyhez, másik vége pedig az ágydarabhoz van erősítve. A (26) rugók igyekeznek a hozzájuk tartozó kottalaptartót az állványdeszka jobb oldalára szorítani. Mindenik kottalaptartó föl van szerelve egy rúgóhatás alatt egymáshoz szorított két szárnyból álló (28) csíptetővel, melynek segélyével a kottalap megfogatik. Az egyes laptartók úgy vannak meggörbítve, hogy valamennyinek a (28) csíptetőt viselő része ugyanabban, a forgatókar tengelyére merőleges síkban feküdjék. A laptartók szabad (29) végei magasságirányban egj-másfölött vannak elrendezve. A kottaállvány baloldalának fölső réazén van megerősítve a laptartókat megfogó (30) fogóhoroga, amely a (31) nyíl (2. ábra) irányában rúgózva van. A kapcsolóemeltyű (19) karja, a zárókilincs gyanánt szolgáló (23) rúgó és a rúgós (30) fogóhorog egy-egy füllel van ellátva, amelyekbe vezetőgörgőköti futó zsinegek vannak megerősítve, amelyek egy közös rugós pedálhoz vezetnek. A rajzon sem a vezetőgörgők, sem a második pedál nincsenek föltüntetve. A készülék működése a következő : Tételezzük föl, hogy a kotta összes lapjai még a kottaállvány jobboldalán feküsznek, mely föltétel az 1. és 2. ábra alapjául szolgált. Ha már most a legfölső lapot el akarjuk fordítani, akkor a (14) rúddal összekötött pedált működtetjük, miáltal a (14) rúd fölemeltetik és a (7) forgatókar a (15) vezető, a (16) és (8) pecekkerekek és a (6) tengely közvetítésével a polcdeszka baloldalára lendíttetik, mimellett a forgatókar a legfölső (24) kottalaptartót, melynek szabad végével kapcsolatba jut, magával viszi (l. ábra) és a (19) kar a (11) fogasrúd fogai fölött lecsúszik, anélkül, hogy ezt elmozdítaná. A laptartó emellett a rugós (30) fogóhorgot megemeli, amely ismét visszacsappan és a laptartót (26) rugójának hatása