55449. lajstromszámú szabadalom • Súrlódó kapcsolás

tosságát igen befolyásolja és a gyűrűknek tartó- és vezetőcsapjaikon valló' gyakori megékelődését okozza. A súrlódógyűrűknek a dob egész kerü­letén való teljes vezetése által jó és ke­vésbbé érzékeny vezetést kapunk, melyet a hajtás nem befolyásol, minthogy a hajtást, illetve a menesztést kizárólag a vezetéstől mentesített ékek és hornyok eszközlik. A találmány továbbá abban áll, hogy a dobon a súrlódógyűrűk egymás felé való mozgá­sának határolására egy ütköző van oly mó­don elrendezve, hogy ez az ütköző a kap­csolás összeállított állapotában kívülről könnyen eltávolítható, hogy a súrlódógyű­rűket kihúzhassuk. A találmány végül még a kapcsolóemeltyűkeit összekötő nyomóru­gók és az eziek részére valló hevederek vagy tartók alkalmazásában áll, azon célból, hogy az eddig használt vonórugók helyett a most említett részekkel állíttassák elő a kapcsolónyomás, minthogy a vonórugók a kiiktatókarmantyúk kezelésénél való ügyet­lenség vagy elővigyázatlanság folytán könnyen túlfeszíttetnek és ezáltal hatás­talanná tétetnek. A csatolt rajzon a találmány tárgya példaképen van föltüntetve, és pedig az 1. ábra a kapcsolósnak két különböző sugárirányú síkban vezetett metszete, a 2. ábra egy másik sugárirányú • síkban vezetett metszet, melyből a súrlódógyűrűk részére való ütköző különleges elrendezése látható, a 3. ábra a nyomórugóiknak a kapcsoló­emeltyűk között való elrendezését homlok­nézetben és a nyomórugiók részére alkal­mazott hevedereket oldalnézetben mutatja. A 4. ábra a nyomórugiók más elrendezé­sét tünteti föl, mimellett a rugók részére alkalmas tartó van elrendezve és a tartó­egy része metszetben látható, az • 5. és 6. ábra a kapcsolás belső részé­nek a tokból való kihúzása céljából vég­zendő kezeléseket mutatja. Az egyik (1) tengedyrészre a (2) tok és a másik (3) tengelyrészre a (44) dob van fölékelve. A dobon (5) ékek vannak célsze­rűen egyenletesen elosztva. A dob kerületén | a (6) súrlódógyűrűk ülnek lazán, melyek­nek agya az (5) ékeknek megfelelő hor­nyokkal van ellátva. A (6) súrlódógyűrűk a (7) csuklóstagok, közbe kapcsolt (8) j emeltyűk és a (9) kapcsolóemeltyűk által ellentétes irányban a tengely hosszában eltolatnak. A súrlódógyűrűk a széttolásnál a tok (10) fenekének és a, (11) födelének belsfí felületével jönnek érintkezésbe. A sűrlódónyomás előállítására szükséges nyo­mást (12) kikapcsolókarmantyúban ágya­zott (9) kapcsolóemeltyűkre a (13) nyomó­rugók fejtik ki. A 3. ábrán föltüntetett ki­viteli alak szerint e célra a T-alakú véggel ellátott (14) hevederek alkalmaztatnak, melyek az egyik kapcsolóemeltyű haránt­karjának végei felé fordított rúgóvégeket a szemben fekvő kapcsolóemeltyű haránt-1 karjának végeivel összekötik. A 4. ábrán föltüntetett kiviteli alak sze­rint oly rúgótarbók alkalmaztatnak, me­lyek a (15) oldalkarokkal ellátott (16) sü­vegekből állnak, mely süvegek feneke és a süvegek felé fordított kapcsolóemeltyűvég közé egy-egy (13) nyomórúgó van bekap­csolva; a süvegek szemben fekvő karjait (17) szorítócsavarok kötik össze egymással. A rugók által előállított kapcsolónyomás szabályozása ismert módon a rugók meg­feszítése vagy fesztélenítése által történik. E célra a (14) hevederek közül egy-egy, a (18) csavarorsóval (3. ábra) van ellátva, mely a harántkar furatán át van dugva és csavaranyák segélyével többé vagy ke­vésfcbé meghúzható. A többi, után nem húzható hevederek fülek segélyével a harántkar végén alkal­mazott csapon ülnek. A 4. ábra szerinti rugótartók használatánál a rugók szabá­lyozása a két (16) süveget összekötő (17) szorítócsavarok meghúzása vagy utánenge­dése által történik. A súrlódógyűrűk vagy -tárcsák egymás felé való mozgását a (19) állítócsavar ha­tárolja, mely a (4) dobban ferdén van el­rendezve, oly módon, hogy becsavart hely­zetben végével a dob fölületéből kiáll és

Next

/
Thumbnails
Contents