55386. lajstromszámú szabadalom • Berendezés törött sín összekapcsolására és sínkapcsolás

Mának egymáshoz való távolsága. Ily módon a (c) és (d) szorító (6) végét a sinderék (9) pontjaihoz illesztve a sintalp (8) vége a kapocs (7) vége mellett elférvén, a sintalp kapcsok öblébe hozható. Sintörés esetén, a törés helyén a készülék (c, d) kapcsai a föntírt módon a sintalpra húzatnak, ezután az (a) és (b) heveder egyenként a sintalp és kapcsok közé tolatnak, majd a szorítókapcsok néhány kalapácsütéssel a nyíl irányába az ékalakú heveder vastagabb vége felé vezetnek. Az ékalakú hevederfölületek és a szorítókapcsok között ilyképen föllépő ékhatás a két hevedert egymás felé szorítja, miáltal viszont az ékalakú sintalp és belső hevederfölület ékelő hatása érvényesül. Ez utóbbinak az a következménye, hogy a sintalphoz szorosan feszülő heveder pontosan és megbízhatóan -eggyé foglalja össze a két törött sindarabot úgy, hogy a törési helyen a sinvége'k sem vízszintes, sem pedig függőleges irányban egymáshoz képest egyáltalán el nem mozdulhatnak. Ha a sin közvetlen a talpfa mellett pl. a pontozottan jelzett (10) helyen törnék el, a sinkapcsoló készülék még ez esetben is alkalmazható. Az (a—b) hevederek (11) végén a heveder alsó szárnya ki van vágva úgy, hogy e helyen az V. ábra mutatta keresztmetszete van a hevedernek, mely nem ütközik alól sem a talpfába, sem pedig a sin alatti (12) talplemezbe. A készülék a törött (13) sin végre szerelve a hevedernek a (14) sin végtalpára fölfekvő <11) vége a (13) sinvéget megtámasztja és a kerék alatt való lehajlástól megvédi. Lényegében ugyanezen berendezés alkalmazható a pálya szabványos sinvégi összekötésére szolgáló hevederek kiképzésénél. A szerkezeti itt is 4 részből áll. Az (a) külső és (b) belső heveder alakja lehet bármely jelenleg a szélestalpú sinekre alkalmazottak közül. A találmány lényege abból áll, hogy a hevedereknek a két sínvéget alátámasztó két talpfa (14) és (15) közötti része a sintalp alá megívan hosszabbítva, mint ezt a X. és XI. ábrán a (16, 17) rész mutatja. A hevedér ezen részének belső fölülete ékalakú, mely pontosan ráillik az ékkeresztmetszetű sintalpra. A heveder alsó meghosszabbított részének azonban külső fölülete is, hosszirányt tekintve ékalakú, mint ezt a VIII. és IX. ábra fölülnézetben mutatja, vagyis a X. ábrán (18) és (19) jelzett rész vékonyabb mint a XI. ábrán föltüntetett (20) és (21) rész falvastagsága. A (c) és (d) szorítókapocs hasonló módon van kiképezve mint a törött sint kapcsoló berendezésnél és szorosan reáhúzható a hevedernyúlvány (18, 19, 20, 21) külső fölületére. A heveder fölszerelése a következőképen történik: a (c) és (d) szorító kapocs a föntebb már leírt módon a sintalpakra húzatik, majd a két hevedert tesszük a sinekre úgy, hogy (18, 19, 20, 21) nyúlványai a szorítókapcsok és a sinek közé jussanak, a kapcsokat a nyíl irányában néhány kalapácsütéssel a hevederekre szorítjuk, végre a megfelelő csavarokkal a hevedereket a sinre csáváról juk. A szorító kapcsok a két hevedert egymás felé szorítják, ezáltal a heveder belső fölülete és az ékalakú sintalp között ékhatás lép föl, mely szorosan eggyé foglalja össze és alátámasztja a két sintalpat és meggátolja azt, hogy egymáshoz képest egyik, vagy másik sinvég függőleges vagy vízszintes irányban elmozduljon, vagyis lépcső támadjon, mely eddig a vonat kerekeinek zakatolását idézte elő, valamint megakadályozza a sinvégeknek idő előtti káros lekoptatását. Fontos még az, hogy a hevedereket úgy kell kiképezni, hogy a (22) és (23) helyen fölső élük ne érintkezzék a sinfejek alsó fölületével, mert ez esetben a talp és heveder közötti ékhatás nem érvényesülhet. Az e helyeken lévő űrt valamely rugalmas anyaggal lehet kitölteni, miáltal a kapcsolás hordképessége növekszik az ékhatás nyilvánulások megakadályozzása nélkül. Alkalmazható csupán egy szorítókapocs is. A hevederek végének további kiképzését a XII. és XIII. ábra mutatja. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Törött sint összekapcsoló berendezés, jellemezve azáltal, hogy a törött sinvég ékkeresztmetszetű talpaira szorosan reá-