55372. lajstromszámú szabadalom • Síkföldi és hegyi eke altalajtúróval

végén kiképezett horogba beakasztott (fl) lánc köti össze az eketengellyel. Maga az ekegerendely kát részből áll, a mellső (f) és hátsó (f2) részből, melyek ismert módon csuklósan vannak egymással összekötve. Az (f2) részen két (f3, f4) harántkar van fölerősítve, ezek végeibe van az (f5) láncpár beakasztva, mely másik két végén a (c) hüvely (e5) toldatának pofáiba becsavart (c7, c6) csavar megy át. Az egyik (f3) kar fix módon van az (f2) gerendely részre szerelve, míg a másik (f4) kai' ezen függélyes csap körül forgatható. A függélyes csap körül forgatható (f4) kart egy (g) rúd köti össze az egyik (f6) ékeszarvval, mely rúd két részből és ezt a két részt összekötő, jobb és balmenetes (gl) csavarházból áll. A (gl) csavarház forgatásával az' (f4) karhoz kapcsolt (f5) láncot megfeszíthetjük vagy megereszthetjük, minek megfelelően az (a) tengely is az igás állat által kifejtett húzóerő által képezett szög és a barázdaszélesség is megváltozik. A barázdámélység változtatására szolgáló ismert berendezés egy az (f) gerendelyrész hátsó végének lefelé fordult (f7) karjához kapcsolt (h) rúd szolgál, mely másik végén az eke (f8) szarvához van kapcsolva és két részből és ezeket összekötő jobb és balmenetű (hl) csavarházból áll. A (gl) és (fl) csavarházaknak egy-egy hosszanti hasítékúk van, melybe az (i) rúd dugható be, ez a rúd meggátolja, hogy a (gl) és (hl) csavarházakat a munkás elforgassa, eltávolítását pedig az (il) lakat akadályozza meg. Az ekegerendely (f2) részére van a két (jty j2) csoroszlya szerelve, melyek egymástól harántirányban bizonyos távolságban vannak és ékalakú közbetét darabok segélyével oly helyzetben vannak fölerősítve, hogy az éppen a tarló felé fordult csoroszlya a tarlóba való behatolásánál az ekét a tarló felé szorítsa. Mikor az eke az egyik irányban halad, az egyik, mikor a másik irányban halad, a másik csoroszlya vág a tarlóba. A caoroszlyák mögött van az eketestet helyettesítő, domború (k) korong fölszerelve. Ez a korong a (kl) szárra van ágyazva, mely az ekegerendelyben forgatható és melynek az ekegerendely alatt és fölött egy-egy szorítócsavar segélyével rögzíthető (k2, k3) gyűrűje van. A gyűrűk helyzetének megváltoztatásával a szántás mélységét szabályozhatjuk. A (kl) szár fölső vége villás, eme villás végébe van az (1) rúd ágyazva, melynek segélyével a (k) korong 180°-kai elforgatható úgy, hogy annak mellső éle a (jl) vagy (j2) csoroszlya mögé kerüljön. Evvel az elrendezéssel elérjük azt, hogy a (k) korong az eke mindkét menetirányánál ugyanazon oldal felé dönt. A (k) korongot a beállított helyzetében az (11) fogasrúd tartja meg, melynek fogaiba a (h) rudat be lehet akasztani. Végül a (k) korong mögött egy ismert szerkezetű (m) altalajlazító van fölszerelve. A (k) korong szükség esetén le is szerelhető úgy, hogy az eke csak az altalajlazító gyanánt szerepel. Ép így az altalajtúrót is eltávolíthatjuk, mikor az eke csak szánt, vagy a (k) korongot .közönséges eketestté! is helyettesíthetjük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Síkföldi és hegyieke altalajtúróval, azáltal jellemezve, hogy az eketestet egy a gerendelyre forgathatóan és magassági irányban beállíthatóan fölszerelt szárrá függélyes síkban forgathatóan ágyazott, domború tárcsa helyettesíti melyet beállított helyzetében a szárba forgathatóan ágyazott és az ekeszarvakat összekötő fogasrúd fogaiba beakasztható kar rögzíti, a forgatható korong mögött pedig egy altalajtúró van alkalmazva. 2. Az 1. alatt védett eke foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az ekegerendely két oldalán egy-egy csoroszlya van akként fölszerelve, hogy az eke egyik menetirányánál az egyik, másik menetirányánál a másik fogódzék a tarlóba és hogy az éppen a tarlóba fogódzó csoroszlya az ekét a tarló felé szorítsa. 3. Az 1. alatt védett eke foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az is-