55369. lajstromszámú szabadalom • Elektromos jelzőberendezés központi energiaforrással

<T') és TI) jeladó a (\V2, W3), ill. (W4, W5) mágnesek révén. Hogy a (T, TI, T2) jeladók jeleiket egymásután küldjék, tekintet nélkül arra, hogy mily sorrendben működtetnek vagy, ha egyszerre is működtetnek, a következő szerkezet alkalmaztatik: A (W) mágnes shuntben van elrendezve és pólusai a (8) kontaktushoz és az (x) elágazáshoz vannak kapcsolva, míg a hasonlóan elrendezett (Wl) mágnes pólusai a (2) kontaktushoz és az (y) elágazáshoz vannak kapcsolva. Rendes körülmények között a (8) és (2) kontaktusok áramot zárnak, a (W, Wl) mágnesek tehát rövidre vannak zárva és árammentesek úgy, hogy a (w) fegyverzet leesve, megakasztja a (t) horgonyt éa az (i) dobot. Ha azonban az (o) billentyű leszorításakor (6)-nál áramnyitás létesül, az áram következő utat vesz: Az (1) tápvezetéken, (2) kontaktuson, (S2) hőkapcsolón, ennek fűtőtekercselésén, (28) vezetéken, (29) vezetekén, <30) kontaktuson, (nl) kapcsolón, (31) kontaktuson, (n2) kapcsolón, (32) vezetéken, {S3) fűtőtekercselésén, (S3) kapcsolón, (8) kontaktuson és (9) vezetéken át (Tl)-be, mint előbb. Az (S2, 1S3) hőkapcsolók tekercselései fölhevülnek s a hőkapcsolók karját elgörbítve, a (2) és (8) kontaktusoknál nyitják az áramkört. Ennek folytán az áram a mágnestekercseléseken megy át s e mágneseket az említett módon gerjesztve, fölszabadítja az (N) jelkereket, mely ismert módon forogva, kiküldi a vonalba (a) jeleket. Megjegyzendő, bogy az (N) kerék időszakos áramzárás révén küldi a jeleket s rendes körülmények között ezen áramkör •(Gl)-nél földelve van. Ha a (W, Wl) mágnesek a leírt módon gerjesztettek, az áram következő utat követ: (l) vezeték, (Wl) mágnes, (y) elágazás, (82) fűtőtekercselés, (28) vezeték, (29) vezeték, (30) kontaktus, (nl) kapcsoló, (31) ikontaktus, (n2) kapcsoló, (32) vezeték, (S3) főtütekercselése, (x) elágazás, (W) mágnes, (9) vezeték. Az (M) jelkerék tengelyére ékelt (N) tárcsa szigetelő burokkal bír, amelyen az (n) kapcsoló legörbített vége súrlódik s rendszerint a tárcsa által megemeltetik s ezáltal megemeli a vele szigetelőrudak révén kapcsolt (nl, n2, n3) kapcsolókat is úgy, hogy a (30, 31 és 4) kontaktusok nyílnak, ellenben a (34) kontaktus bekapcsolja a (Gl) földzárlatot. Ilyen helyzetben az (M) jelkerék a (Gl)-én átmenő áramot a szigetelőrúddal egyesített (m, ml) kapcsolók révén vezérli, melyek a (37) vezeték, (34) kontaktus és (n) kapcsoló révén (Gl)-gyel közlekedő (35, 36) kontaktusokat vezérlik. Az (o) billentyű idő előtti visszatérését a nyugalmi helyzetbe — mikor a (T) jeladót az (5) és (7) vezetékeken át rövidre zárja — az (n3) kapcsoló akadályozza meg, mely az (5) vezeték (4) kontaktusát nyithatja. A (TI, T2) jeladók szerkezete (T)-nek felel meg, mellyel a huzalvezeték révén seriesbe vannak kapcsolva. A (T, TI, T2, 82, 83), ill. (85, S6), ill. (S8, S9) hőkapcsolói oly szerkezetűek, hogy az egy-egy jeladónak megfelelő karok különböző időben működnek egyidejű fűtés esetén, pl. először a (T) hőkapcsolójának karja, azután (Tl)-é és utoljára (T2)-é. Ezt különbözőképen érhetjük el, pl. a fűtőtekercsek ellenállásának kellő megválasztása vagy a karok anyagának vagy keresztmetszetének megválasztása által, vagy pedig a (2) vagy (8) kontaktusoknak a megfelelő karokra gyakorolt normális nyomásának kellő beállítása által. Tegyük föl, hogy a (T) jeladó működtettetik; ekkor a (TI, T2) jeladók nem fognak működni, mert a kis ellenállású áramkör (Gl)-en keresztül az (m) kapcsoló révén csak pillanatnyilag záratik, nem megy tehát elég huzamos áram át a (Tl, T2) hőkapcsolóin, ezek működtetésére. Eddig az áramkör rendes működését ismertettük. Tegyük most föl, hogy vonalzavar, pl. huzalszakadás lép föl a vezetékben. Ha ez pl. az (1) vezeték (Z) pontján történik, akkor az (A) áramforrástól két vezetékág indul ki, még pedig 1. (D) mágnes, (1) huzal és (Z) pont, továbbá 2. (E)