55307. lajstromszámú szabadalom • Önműködő mérleg
ugyanazokban a síkokban fekszenek, mint a vezető fölületek. A görgő középrészén ismert módon spirálvonalban egy (e) válldarab fút körül, melyen az (f) vonórudak közvetítésével a mérlegcsészével kapcsolt (d) szalag ellenkező irányban fút föl, mint a (b) szalagpár. Az (i) szalagpár a görgőre ugyanabban az irányban fut föl, mint a (b) szalagpár. Az (n) tengely segélyével a keretbe ágyazott és a másik oldalon az (1) cső közvetítésével az (m) mutatóval összekötött (k) mutatógöígőn az (i) szalagpár ellenkező irányban tekercselődik föl, mint az ennek a görgőnek középső válldarabjára fölfutó és a (p) ellensúlyt viselő (o) szalagpár. Mikor a (h) mérlegcsószére a mérlegelendő tárgyat elhelyezzük, az (a) görgő elfordulása mellett az (a) szalagokon fölemelkedik, míg a (d) szalag emelő karja a (b) szalagok karjához viszonyítva oly kicsivé nem lesz, hogy ennek a (d) szalagnak, illetve a tehernek az említett fölfutási helyhez viszonyított nyomatéka a (k) mutatógörgő közvetítésével a (p) ellensúly hatása alatt álló (i) szalagoknak erre a helyre viszonyított nyomatékával egyenlővé nem válik. Az (a) görgőnek leírt emelkedő mozgása és forgása a (k) mutatógörgőt ugyanabban az értelemben befolyásolják úgy, hogy a megrajzolt foganatosítási alaknál, melynél a két (a) és (k) görgőnek ama pontjain amelyen ezekre az (i) szalagok föltekercselődnek a görgő átmérői egyenlők, a mutatógörgő és ez evvel a mutató is pontosan ugyanannyira leng ki, illetve fordul el, amennyire az (a) görgő. Ezt a viszonyt az átmérők megfelelő megválasztásával természetesen tetszőlegesen lehet megváltoztatni. A (k) mutatógörgő középső, körülfutó válldarabja, melyre az ellensúlyt viselő (o) szalagpár van föltekercselve, akként van méretezve, hogy az (o) szalagpárnak az (i) szalagpár főlfutási helyére viszonyított nyomatéka körülbelül épen akkora legyen, mint a görgő saját súlyának ugyanerre a helyre viszonyított nyomatéka. Evvel, mint azt már említettük, az (n) csapot teljesen tehermentesítjük. A mérleg (p) ellensúlya fix hengerben függélyes irányban van vezetve. Ez az alsó végén szorosan elzárt henger arra szolgál, hogy az ellensúlyt vezesse és egyúttal mozgását is csillapítsa úgy, hogy a mozgó részek gyorsan megálljanak és lengéseket ne végezzenek. Ebből a célból az ellensúlyon akként függ egy (r) korong, melynek széle le van gömbölyítve és a henger furatának falára fekszik, hogy az (r) korong központos (s) csapja bizonyos köz hagyása mellett az ellensúly központi üregébe nyúljon be. A levegőnek úgy akkor, mikor az ellensúly (a mérlegcsésze megterhelésénél) fölemelkedik, mint akkor, mikor (a terhelés megszüntetésénél) lesülyed, az (r) korong széle és a henger furata között lévő szűk közön kell elszállania úgy, hogy az ellensúly mozgását mindkét esetben csillapítja. Minthogy az (r) korong megrajzolt és leírt fölfüggesztése következtében a korong az ellensúlyhoz viszonyítva lengéseket végezhet, az (r) korong akkor sem fekhetik oly erővel a hengerfurat falára, hogy a mozgást gátló súrlódás lépjen föl, mikor az ellensúly a mérleg használatnál kisebb lengéseket végez. A hengerfenékben egy (w) csap van forgathatóan ágyazva, melynek alsó végén (t) fogantyúja, fölső végén pedig (v) karja van, mely utóbbi akkor, mikor a mutató a zérus állásában van, a (w) csáp beállításának megfelelően az (r) korong alsó fölületén lévő (u) horogba fogódzik, illetve ezt szabadon ereszti. Ama csuklós paralellogramm csuklói, melynek segélyével a mérleg (h) csészéje önmagával párhuzamosan van vezetve, a megrajzolt foganatosítási alaknál (x, y, z) acéllemezek, a paralellogramm fölső, csakis húzásra igénybe vett szárát egyetlenegy (x) acélszalag alkotja. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő mérleg, melynél egy vezetékben elmozduló görgőn a teher súlyának hatása alatt álló szalag (vagy szalagpár) van az egyik és egy ezt a görgőt viselő másik szalagpár a másik irányban föltekercselve, azáltal jellemezve, hogy a mozgatható (a) görgőre még egy máso-