55301. lajstromszámú szabadalom • Hangszelence beszélőgépek számára

— 2 — homloklapjának alsó réize előtt, ettől csekély távolságban van elrendezve (2. ábra). Ezen középrésznek fölső végéből a vele egy darabban készült, kissé rugalmas (31) kar (1. ábra) nyúl ki, mely befelé csökkenő harántmetszettel bír és mely vízszintes síkban, elsősorban is a rúd függélyes része és a membrán középpontja között fekvő (32) pontig terjed (3. ábra), majd ezen ponttól kezdve a szelence homloklapjától kifelé hajlik a szelence középpontjával majdnem szemben fekvő (33) pontig és ezen ponttól kezdve ismét a szelence homloklapja fölé hajlik úgy, hogy a szelence középpontján oldalirányban túlnyúló hurkot képez és végül a membrán középpontjának szomszédságában a rövid (34) bütyökre (4. ábra) megy át, mely egy a szelence tengelyirányában fekvő rúdon van kiképezve, mely belül a szélesebb (35) gombban végződik; ezen gomb a membránnak külső oldalához van rögzítve és pedig akár a membránon átjáró (36) csavar segélyével, akár más megfelelő módon. A kísérletek azt mutatták, hogy a tűtartó rúd fölső végét a membránnal összekötő (31) karnak aránylag vékony, Csökkenő harántmetszetü és görbevonalú kiképzése a hangreprodukálás tekintetében jobb eredményeket biztosít, mint az egyenes alakot jobban megközelítő és merev kar. A tűtartó rúd függélyes részének alsó vége a rézsútosan ki — és lefelé iránj'úló (37) részbe megy át (1. ábra), melyben a (39) tűt fölvevő szokásos (38) fészek van kiképezve; a tűt a recézett (40) csavar rögzíti. A tűtartó rúdnak a hanglemez ill. a hanglemeztartó síkjára merőleges, függélyes tengelykörüli oscillálást lehetővé tevő fölerősítése céljából a rúdnak függélyes (30) középrésze két befelé nyúló, a rúd alsó végén ill. fölső végéhez közel, egymástól kellő távolságban elrendezett (41) füllel van ellátva, melyekben a belső oldalon, függélyesen egymás fölött és a szelence homloklapjával rendszerint párhuzamos síkban a (43) rések vannak kiképezve, melyek mindegyikében a célszerűen temperált acéllamellából vagy más utánaengedő anyagból pl. vörösrézből vagy bármely szövetből készült (44) utánaengedő kapcsolatnak egyik vége van megerősítve, pl. beforrasztva. A tűtartó rúdnak a hangszelence födelével való összekapcsolása céljából a födél homloklapjára, a (46) csavarok segélyével, a (45) pánt van fölerősítve, mely a tűtartó rúd alsó (41) fülének alsó széle és a rúd fölső utánaengedő kapcsolatának fölső széle közötti távolsággal egyenlő hosszal bír és mely a rúd réseivel correspondeáló, azokkal egy vonalban fekvő hosszirányú résekkel van ellátva az utánaengedő kapcsolatok belső végeinek fölvételére, melyek ezen résekben szilárdan vannak rögzítve. Ezen pánt a rúdnak függélyes (30) középrészével párhuzamosan és akként van elhelyezve, hogy a (41) fülek végei és a pántnak ezekkel szomszédos szélei egymáshoz egészen közel fekszenek. Az 5 — 8. ábrákban látható foganatosítási alak az előbbihez basonlóan van szerkesztve, csakhogy a tűtartó rúd a szelence homloklapjának nem bal, hanem jobb oldalán van elrendezve (5. ábra). Ezen elrendezésnél a tűtartó rúd a membrán középpontja és a rudat hordó (45) pánt között foglal helyet, azonkívül a rúdnak alsó (26) vége rézsútosan lefelé és a hangszelencének függélyes centrális síkja felé irányul úgy, hogy a tűnek szabad vége közelítőleg a szelence súlypontja alá kerül, míg az előbbi foganatosítási alaknál a tű szabad vége a szelencének függélyes középsíkjától divergál és attól nagyobb távolságban fekszik. A hangszelencének bármelyik foganatosítási alakja az oldalirányú hullámokkal biró hangvonalakkal vagy barázdákkal ellátott hanglemeznek akár korongos, akár hengeres alakjánál használható és minden esetben akként van elrendezve, hogy a tűnek rezgési tengelye a hangszelence működő állásánál állandóan merőleges arra a BÍkra, mely a hanglemez fölületét a tűvel való érintkezési pontnál érinti. Ily módon a tűtartó lúd működés közben állandóan szilárdan van megtartva minden oly nyomás hatása alatti kitérések ellenében, mely mint pl. a hangszelence súlya, a tű fölfekvési