55223. lajstromszámú szabadalom • Szénhydrogénnel táplált bányászlámpa

mértékű súrlódással csúszik az (1) lámpatest fenéklapjába erősített (2) cső alsó végén. Ezen (15) csövecske két különböző vízszintes síkban (17) és (18) nyílásokkal van ellátva, melyek sajátos módon közlekednek (2) cső alsó részén lévő (19) és (20) nyílásokkal, mimellett a (2) cső belsejét a (19) nyílás az (1) lámpatest belsejével, a (20) nyílás pedig a (3) cső belsejével köti össze, úgy, hogy ezen összeköttetés folytán úgy a tiszta levegő, mint az éghető gázok az égőhöz juthatnak. Említettük, hogy a (17, 18) és (19, 20) nyílások' sajátos módon közlekednek egymással. A (19) és a (20) nyílások t. i. olyan helyzetet foglalnak el, a (2) cső falán, hogy mikor a (15) csövecske (17) nyílásai, melyek az éghető gázt vezetik be, éppen szemben állanak a (19) nyílásokkal, akkor a levegőt bebocsátó (20) nyílások körülbelül félig el vannak födve ágy, hogy igen dús gázkeverék jut az égőhöz. Ha úgy találjuk, hogy stz égőhöz áramló gázkeverék túlsók gázt tartalmaz, akkor egyszerűen megváltoztatjuk a (15) csövecske magassági helyzetét s ezáltal egyidejűleg szabályozzuk a (19) és <20) nyílások szabad területének nagyságát. A (15) csövecske helyzetének változtatása tehát maga után vonja a levegő és gáz bevezetésére szolgáló nyílások nyitását, illetve zárását. A (15) szabályozócső bármilyen megfelelő alakban lehet kiképezve, így pl. lehet azt úgy elrendezni, hogy helyzetét függélyes irányban való eltolás, (1. ábra) egyszerű elfordítás (2. ábra) vagy végül csavarszerű elfordulás folytán változtatja (3. ábra) Magától értetődik, hogy a fölsorolt különböző esetekhez képest a (17, 18, 19, 20) nyílások alakja és elhelyezése is változtatandó, vagyis azok függélyes, vízszintes "vagy ferde helyzetűek és emellett négyzet, derékszögű négyszög, kör vagy ellipszis alakúak lehetnek. A föntiekből belátható, hogy nem annyira a szabályozó készülék kiviteli alakja a fontos, mint inkább azon alapelv, mely szerint az működik. Másként kifejezve: ha ki van elégítve az a föltétel, hogy a bebocsátott gáz mennyisége fordítva arányos a bebocsátott levegőmennyiséggel, akkor a szabályozó készülék szerkezete alárendelt fontossággal bír. Lehetne pl. a szabályozó készüléket a lámpatest fölső részére alkalmazott gombbal is mozgatni, mely esetben a (16) fenék teljesen zárt lehet. A lámpatest valamely likacsos anyaggal (kő, nemez, sajtolt itatóspapir, összegöngyölt lapok, korongok stb.) van kitöltve. A leírt bányászlámpa használata közben a következő módon járunk el: Használat előtt megtöltjük a lámpatestet. Ezt úgy végezzük, hogy a (10) védőrácsot lecsavarva" egymásután levesszük a (19) dróthálót, a (11) lámpaüveget, a (8) lámpaüveget és az (5) égőt úgy, hogy a (2) cső fölső vége szabaddá lesz s ebbe aztán beöntjük a világító anyagot, miután előbb teljesen kinyitottuk a szabályozó készülék (10) nyílását. Ha a lámpatestet kitöltő kő stb. teljesen át van itatva, ami rendesen azonnal bekövetkezik, a lámpát megfordítjuk, hogy a fölösleges világitó anyag kifolyjon és a föntemlített alkatrészeket ismét helyükre erősítjük. A lámpát, ha az nyitva van, úgy gyújtjuk meg, hogy egy égőtestet tartunk a (8) lámpaüveg alá. A lámpaüvegben keletkező légáram, levegőt és gázt szív be a (2) csövön át s amint ez a keverék az izzó harisnyához ér, azonnal izzásba jön és rendes módon égni kezd. Ennek megtörténte után elzárhatjuk a lámpát, melyet a bányamunkás már most azonnal használatba vehet. Ha a gázkeverék a lámpa meggyújtása közben eszközölt szabályozás ellenére sem ég elég jól, akkor egyszerűen eltoljuk a szabályozó készüléket a kívánt irányban mindaddig, míg a lámpa kellő erőségű fényt nem szolgáltat. A 4. és 5. ábrákban föltüntetett lámpa abban különbözik a leírt kiviteli alaktól, hogy itt a lámpatest fölső széle sajátos alakban van kiképezve, minekfolytán a (11) lámpaüvegen alkalmazott légbebocsátó nyílások, valamint az ezeket elfödő (14) védőháló elmarad. Ehelyett a lámpatest fölső részére egy (21) hornyot alkalmazunk, mely