55190. lajstromszámú szabadalom • Újítások gőzsulykokon

ágyazott (35) tengellyel és a (36) láncke­reket hajtja, amelyen a végnélküli (37) lánc fut. Ezen lánc továbbá egy fölső tartón al­kalmas módon megerősített (38) lánckeré­ken fut, amelyre a kalapács föl van akasztva. A (37) lánc a (39) lánckerék alatt fut végig, amely (40) tengelyével az <a) hengertestben (1. és 5. ábra) van elren­dezve. A (40) tengelyen a (41) fékkorong van alkalmazva, amelyen a (42) dörzssza­lag (7. ábra) fekszik, amely utóbbinak egyik vége a (43) fékemeltyű végén fekszik. Ezen fékemeltyű a (44) tengelyen ül, amely a <42) dörzsszalag másik végét hordja. A (43) fékemeltyű másik végére (45) rúd van csuk­lósan erősítve, amelyen az anyacsavarme­nettel ellátott (46) kézi fékkerék ül. A le­írt fékezőberendezés bármely más fékező­berendezéssel helyettesíthető. Ha a (28) tengely a 21. ábrán látható nyíl irányában mozog, akkor a (32) csavar­orsó a (34) csavarkereket szintén az óra­mutató irányában, illetve a 22. ábrán föl­tüntetett nyil irányában hajtja és a (37) lánc a jobb oldalon, amint az 1. ábrán látható, fölfelé húzatik úgy, hogy a sulyok, mint egész, lefelé mehet; az (f) kos fölfelé menetele tehát a sulyoknak sülyedését .idézi elő. Az egész sulyok emelése céljából a gé­pész átfordítja a fordítóemeltyűt és ezáltal a (31) peremet a (21) fogaskerék (23) részé­ben forgatja minek folytán a (27) golyók kifelé, a (23) rész (26) kimarásaiba szorít-' tatnak. Ha a (20) fogasrúd lefelé mozog, akkor a (21) fogaskerék, miután a (31) perem a (23) részben van, az óramutatóval egyező irányban forog (21. ábra) és ezáltal a (28) tengellyel kapcsolódik. A (28) ten­gely tehát a (20) fogasrúd lefelé menete­lénél az óramutató irányában forog, míg a <20) fogasrúd fölfelé menetelénél az óramuta­tóval ellentétes irányban forog, míg a (20) fogasrúd fölfelé menetelénél mozdulatlanul marad. A (28) tengelynek az óramutatóval ellentétes irányú forgása következtében a <34) csavarkeréknek ugyanilyen irányú for­gást kölcsönöz. A (35) tengely és a (36) lánékerék olyan értelemben forog, hogy a (37) láncot jobb oldalán (1. ábra) lefelé húzza, miáltal az egész sulyok emel­tetik. A sulyok fölfelé és lefelé mozgásának eszközlésére kos helyett egy külön (51) gépet is alkalmazhatunk, amely a sulyok­kostól függetlenül nyomólevegővel vagy más tetszőleges hajtóközeggel hajtható. E célból az (50) tengelyen (22. ábra) (32) vég­nélküli csavarkerék van elrendezve, amely a fönt megadott módon a (34) csavarke­rékbe kapaszkodik. Az (51) forgógép moz­gásának megfordítására (52) négyfuratú csap van alkalmazva (23. ábra). Az 1., 2. és 5. ábrákban föl van tüntetve a sulyoknak az (53) kengyelekre való föl­függesztése, amelyek az (a) hengertest fölső végén ülnek ós (54) függesztőrúd út­ján vannak összekapcsolva. A fölíüggesz­tés tetszés szerinti módon, pl. egy (nem ábrázolt) csigasornak (55) kampója segélyé­vel történhet, amely a maga részéről al­kalmas módon, pl. egy emelőkészülék kar­jának futódaruján vagy más effélén íehet megerősítve. A sulyokrész mindegyike alsó végén (56) ütközőlappal (3. és 4. ábra) és az (57) vezetőpofákkal (1. ábra) van ellátva. Ez utóbbiak levehetők és más alakú berende­zéssel kicserélhetők, ha ezt a cölöp nagy­ságának és alakjának változása szükségessé teszi. Közel a fölső végéhez mindegyik (b) keretrész (58) vállakkal (7. ábra) van el­látva, amelyekre nz (f) kos feje ráfekszik, ha a sulykot megfordítjuk. Alsó végén a súlyok (59) súlyoklappal van ellátva, amely­ből (60) tövis nyúlik ki (1. és 7. ábra). Az (59) sulyoklap alakja a 8. ábrában szaka­dozott vonallal van ábrázolva. Ezen sulyok­lap, ha a kalapács nem használtatik, az (57) pofákon (az 1. és 7. ábrán szakadozott vonallal van ábrázolva) nyugszik. A 24., 25. és 26. ábrákban olyan külön berendezés van föltüntetve, amely megaka­dályozza, hogy a sulyok dolgozzék, mielőtt a (61) cölöp feje a kalapács alsó nyílásába annyira be nem hatolt, hogy az (59) su­lyoklap az (f) sulyokfej alsó részével érínt­.kezésbe jut és ez utóbbi az (56) ütköző-

Next

/
Thumbnails
Contents