55178. lajstromszámú szabadalom • Egyetemes forma tükrök, üveglapok és effélék hajlítására

A (9) tartórudak (11) fejrészei alkalmas liosszban és szelvényben készülnek, még pedig vagy a tartórudakkal egy darabot képezhetnek vagy ezen rudaktól függetlenül kicserélhetően lehetnek a rudakon elrendezve. A fejrészek különböző szélességűek, mimellett a keskenyebb fejek az erősen iveit fölületek formálására, a szélesebb fejek pedig a sík vagy közel sík fölületek formálására valók. Bizonyos esetekben, pl. gömbalak formálására a fejrészek hossza is csökkentetik, sőt a fejrészek szélességével egyenlővé tehető. Magától értetődik, hogy a traverzek ez esetben közelebb állanak egymáshoz és hogy ennek következtében alakjuk is változik. Hogy pl. igen erősen ívelt felületeket formálhassunk, mimellett a tartórudak hajlásúk folytán igen könnyen keresztezhetik egymást, előnyösen a 4. ábrán föltüntetett kiviteli alakot használjuk. Ezen kivitelnek megfelelően kétféle rúdrendszert alkalmazunk és pedig részint oly rudakat, melyek a fejhez annak középrészén csatlakoznak és oly rudakat, melye? a fejrészekhez körülbelöl a fej hosszának kétharmadán csatlakoznak. Azonkívül a tartórudak ugyanazon sorához különféle traverzeket alkalmazunk, •melyek egymástól bizonyos távolságra úgy vannak elrendezve, hogy a fejrészek végei xigyanazon síkban fekszenek. A 4. ábra szerint a tartórudak egymás mögött három (12, 13, 14) traverzen vannak elrendezve, melyek közül a (12 és 14) traverzek a fejhossz kétharmad részén csatlakozó rudakhoz valók, míg a (13) traverz a fejrész közepén csatlakozó rúdhoz tartozik. Más szóval tehát ugyanazon tartórúdsorban egymás mögött van egy rúd, mely a (12) traverzhez van erősítve, a következő rúd a (13) traverzhez, az ezután következő a (15) traverzhez, az ezt követő ismét a (12) traverzhez és így tovább. Ha a (3) traverzek mindegyikén egy sor <9) tartórúdat rendezünk el egymás mellett és meghatározott magasságban, akkor a rudak (11) fejrészeivel a készítendő domborodásnak megfelelő fölületet állíthatjuk elő. Ez az eljárás igen egyszerű és könnyen keresztülvihető; kaliber segélyével a profil pontosságáról könnyen meggyőződhetünk. Miután a tartórudakat a traverzeteken biztonsággal megerősítettük, a berendezés a formálásra készen áll. A domborítandó tükröt vagy effélét a formára helyezzük és a domborítást épúgy végezzük, mint közönséges formákkal. Magától értetődik, hogy gondoskodnunk kell arról, hogy a tartórudak fejrészei között elegendő közbenső tér maradjon, hogy azok a domborításnál alkalmazott hőmérséklet hatása alatt kitágulhassanak. Mielőtt a tükröt vagy üvegtáblát a formára helyezzük, szükség esetén a formafölületre aszbesztlapot teríthetünk vagy pedig a fölületre alkalmas masszát, pl. homokot vagy más effélét hinthetünk vagy pedig a formafölületet tűzálló péppel vonhatjuk be oly célból, hogy a formafölületen esetleg lévő üregeket kitöltsük. Az előzőkből láthatjuk, hogy a formarészek úgy fölülről lefelé, mint ágyazó csapágyaikon tetszőleges hajtással állíthatók be, valamint hogy azok a traverzek kulissza szerű kiképzése folytán harántirányban is eltolhatók. A traverz megfordítbatósága folytán, a forma homorú vagy domború fölülettel állítható be, mimellett a traverzek a kocsin hosszirányban el is tolhatók. Minthogy a tartórudak tetszőleges hajlással állíthatók be, igen szabályos szelvények állíthatók elő. Hogy a formálandó tükör fényét megóvjuk, a forma fölületét szükség esetén alkalmas porral, pl. homokporral hintjük be vagy pedig tűzálló vagy gipszszerű massza egy rétegével vonjuk be. Az 5. ábrán föltüntetett kivitelnél a berendezés ugyancsak az (1) kocsira van szerelve, melynek tartóállványát oly keret képezi, mely egyenes vagy görbe, U- vagy más keresztmetszetű (15) traverzekből áll. Ezen traverzek a (16) sinek segélyével vannak egymással összekötve. Az előző kivitelhez hasonlóan, (10) hasítékokkal ellátott (9) tartórúdnak a (15) formán elrendezett két (17) csapon nyugszanak. A (10) hasítékok folytán a tartórudak a