55169. lajstromszámú szabadalom • Berendezés billentyűs hangszereken játszott zeneművek följegyzésére

rudak fölső vége a (d) fésűben vezettetik. Az (a) rudak hosszirányú elmozgásának tehát egy-egy (c) rúd kismérvű eltolódása felel meg. Az (al) vezetékdarab és a (b) rúd (bl) nyúlványa közé a (g) rúgó van kapcsolva, mely feszültsége folytán egyrészt a billentyű és a rúd (h) talpa közötti, ^ másrészt az (a) rúd (a") feje és a (bl) nyúlvány között, továbbá a (b)'rúd (b"") nyúlványa és a (c) rúd (c") nyúlványa közti állandó érintkezést biztosítja úgy, hogy a billentyűk gyors leszorításakor is minden mozgásuk megbízhatóan vitetik át a (c) rudak végeire. A 2. ábrán — ha az (1) és (2) részektől eltekintünk, — egy rendes (a) rúd van föltüntetve. Hogy a forte pedál működését is jelezhessük a papiron, a hangszer sordinájához az (1) éket erősítjük és egy külön (a) rudat (2) ujjal látunk el (2. ábra). Ha a pedál leszorítása folytán az (1) ék megemelkedik, megemeli a megfelelő (a) rudat úgy, hogy ennek megfelelő (c) rúdja mindaddig fog a papiron jelt hagyni, amíg a pedál le van szorítva. Ezen külön (a) rudat célszerű a keretben legszélső helyen ágyazni. Egy ily rúd helyett kettőt is alkalmazhatunk a forte-pedál és a pianopedál számára. Hogy a papiron a sordina jelzését a hangjegy jelzésétől megkülönböztethessük, célszerű az imént leírt rudazattal a hangok jelzésétől eltérő, pl. szakgatott vonalat író jelzőszerkezetet kapcsolni. Ha már most egy lejátszandó zeneművet föl akarunk jegyezni, akkor a különálló jelzőgépet úgy állítjuk a hangszer fölső lapjára, hogy a keret (d) része közvetlenül a jelzőgép (v) része alá kerüljön' úgy, hogy mindegyik (c) rúd vége egy-egy (m) emelő alatt feküdjön. A jelzőgép mindegyik (m) emelője (4. ábra) egy (u) nyomtatókereket hord úgy, hogy ha a (c) rúd a megfelelő billentyű lenyomása folytán megemeltetik, az (m) emelő a pontozott helyzetből a telt vonású helyzetbe jut és (u) kerekét mindaddig szorítja a papírhoz, amíg a megfelelő billentyű leszorítva tartatik. A 4. ábra értelmében a papiros az (1) dobról csavarodik le s a (p, p') hengerek körül jut a (q) dobra, amelyen a jelzésekkel láttatik el, majd az (r, r') görgők mentén a (t) henger és a (k) lap fölött vezettetik ki. A (t) hengert tetszés szerinti (A) mótor hajtja (5. ábra). Az (u) kerekek működésen kívüli helyzetükben a (w) festékező-hengerhez szorulnak, mely (6. ábra) a (q) henger (ql) fogaskereke révén alkalmas áttétel segélyével állandóan forog és állandóan forgatja az (u) nyomtatókerekeket is úgy, hogy ezek, ha nincsenek nyomtató helyzetben, állandóan festékeztetnek. Ha az (u) kerekek nyomtató helyzetbe jutnak, nem érintik többé a (w) festékhengert, hanem az (y) festékhengert, mely a (w) henger módjára állandóan hajtatik. A nyomtatókerekek tehát bármily helyzetükben állandóan festékeztetnek. A (t) hengeren elvonuló papírszalagot az (x) itatóhenger megszárítja. A papirmenesztés biztosítására a (t) henger apró tűkkel bír, melyekből a papirost a (k) lap emeli ki. A 7. ábrából láthatjuk, hogy a "(w) festékhenger egy, a festéket tartalmazó íyukgatott belső csőből és egy ezt borító fölszívó anyaga burokból áll. Hogy a játszott hangoknak ne csak tartama, hanem neme, akkordja, stb. is kitűnjön a papírlapon, a papirost az 5. ábra értelmében sorrendszerrel és esetleg (a rajzon föl nem tüntetett) harántvonalakkal látjuk el. A papirost az (1, 2, 3, 4, 5) violinkulcs-vonalozással és (6, 7, 8, 9, 10) basszus-kulcs-vonalozással látjuk el, mely két vonalozás között még egy vonalat szabadon hagyunk. Ezenkívül a basszus-sorrendszer alatt és a violin-sorrendszer fölött is alkalmazunk vonalakat, melyeknek száma följegyzendő oktávok számának felel meg. (A rajzon hat oktávra való vonalozás van föltüntetve). Hogy a följegyzés leolvasása megkönnyíttessék, célszerű a . basszus- és a violinkulcs-vonalozást más színnel létesíteni, mint a többi vonalakat. A sorrendszer fölött és alatt lévő más színű sorok a basszus-és violin-sorrendszer alatt, ill. fölött lévő hangok följegyzésére szolgálnak, míg a két sorrendszer közti vonal a közbeeső hangok